Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A Magánjogi Törvénykönyv külföldi visszhangja. 2. [r.]

619 ügyviteli szabályok megállapítása tárgyában kibocsátott 42.000— 1937. I. M. számú rendelet 5. §-a utolsó bekezdésében szintén kimondja, hogy a kir. ítélőtáblának a panasz tárgyában hozott végzése ellen jogorvoslatnak nincs helye. A szóbanforgó panasz tárgyában hozott érdemi végzés elleni jogorvoslat kizárásával együtt jár a panasszal kapcsolatos egyéb intézkedések, így az igazolásról szóló határozat elleni jogorvoslat kizárása is, minthogy a kir. ítélőtábla az ilyen ügyben végső fokon határoz. (C. V. 4054/1940.) A Jt. 66. §-ának L. bekezdése értelmében a váltóból, váltóhitelből eredő követelés biztosítására csak biztosítéki jelzálogjogot lehet bekebelezni és az ily követelés biztosítására bejegyzett zálogjogot biztosítéki jelzálogjognak kell tekinteni, ha az a telekkönyvben nincs ilyennek megjelölve. így tehát az a körülmény, hogy a jelzálogjog vételár címén kebeleztetett be, arra való tekintettel, hogy a jelzálogjog váltóhitelbiztosítéki okirat alapján szereztetett, a bejegyzett zálogjognak biztosítéki jelzálogi természetén nem változtat. A Jt. 63. §-a értelmében a biztosítéki jelzálogjogra a jóhiszemű telekkönyvi szerzés védelmének szabályai a jelzálogból való kielégítés tekintetében a biztosított követelésre nem terjednek ki, a hitelező követelésének bizonyítása végett a telekkönyvi bejegyzésre nem hivatkozhatik és a hitelezőt vagy bárkit a jelzálogjognál fogva megillető jogok csupán a követelés szerint igazodnak. E törvényhelyből pedig kétségtelenül kitűnik, hogy a jelzálogjogi bekebelezés dacára is követelésüknek fennállását és összegszerűségét a felperesek tartoznak bizonyítani. (C. V. 3070/1940.) A tízszabályozási járulék az 1885 : XXIII. t.-c. 121., 129. §-ai, a 24.000/1939. I. M. sz. rendelet 15. §-ának b) pontja és a 600/1927 P. M. sz. rendelet 4. §-a értelmében az ingatlanoknak az adók és illetékek, valamint az elárverezett ingatlant közvetlenül terhelő vagyonváltság után sorozandó előnyösen kielégítendő terhe. A kéményseprési díj -— az állandó bírói gyakorlat szerint — az elárverezett ingatlan vételárából a jelzálogos hitelezőket megelőző előnyös tételként sorozandó, a közmunkaváltság (közmunkadíj) azonban nem előnyös tétel. Az 1892 :1. t.-c. 49. és 50. §-a és az 1920 : XXVII. t.-c. 3. §-a szerint ugyanis a közmunka — azaz a természetbeni községi munka — és ennek megfelelően a közmunkaváltság is nem az ingatlan, hanem a családtagok száma, vonóállat stb. után vettetik ki és így nem az ingatlant közvetlenül terhelő községi adó. (C. Pk. V. 3163/1940.) A polgári határozatok tárában 892. szám alatt felvett elvi jelentőségű határozat szerint a végrehajtási eljárás folyamán hozott és az elsőbírósági végzést feloldó másodbírósági végzés ellen további felfolyamodásnak ugyan nincs helye, ez a határozat azonban csak akkor alkalmazható, ha a feloldó végzés nem tartalmaz egyúttal az elsőbírósági végzést érdemlegesen is megváltoztató rendelkezéseket. (C. Pk. V. 2403/1940.) Az a megbízás, amelyet az alperes a felperestől kapott, a fel-