Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A Magánjogi Törvénykönyv külföldi visszhangja. 2. [r.]

614 nálati jog nem illeti meg, a szabadalmi bíróság elé tartozik. (C. II. 3251/1940.) Az a tény, hogy a vállalat tulajdonosának az általa folytatott ipar gyakorlásához az Ipartörvény által megkívánt iparigazolványa nincsen meg, hanem az ipart alkalmazottjának iparigazolványa alapján folytatja, iparrendészeti tilalomba ütközik ugyan, de a vállalatra vonatkozó magánjogi jogviszonyokat, a vállalat tulajdonjogait nem érinti. (C. IV. 3437/1940.) A kereskedelmi törvénynek az alkalmi egyesülésről rendelkező 62. § utolsó bekezdése szerint a közös üzlet befejezése után a résztvevők közül az, aki az üzletet vezette, a többieknek számadással tartozik. A K. T. 62. §-ának az a rendelkezése azonban, hogy a közös üzlet vezetője a közös üzlet befejezése után elszámolni tartozik, nem jelenti azt, hogy számadási kötelezettsége a korábbi időben fenn nem állana, mert a számadási kötelezettség természetével volna ellentétes az, ha az alkalmi egyesülés üzletvezető tagja előbb — ha az szükségesnek mutatkozik, pl. valamely fontos üzleti mozzanatnál, vagy a vállalat valamely döntő időszakában — a többi résztvevőnek számadással ne tartoznék. Felperes keresete ugyan végelszámolásra irányult, ebben azonban mint többen, az időközi elszámolás kötelezettsége is bennfoglaltatik. (C. IV. 3851/1940.) A peres felek szerződéssel abban állapodtak meg, hogy az alperes üzlethelyiségében mindegyikük a saját cége alatt filmreklám-anyagterjesztő vállalatot folytat és hogy a peres felek e két vállalatnak a szerződésben meghatározott üzleti eredményében (nyereségben vagy veszteségben) közösen és kölcsönösen részesednek. Alperes a megállapodást kellő időben felmondotta. Felperesek a keresetükben azt kérik, hogy ennek a reklámanyagnak jövőbeni hozadéka az ily anyagnál átlagosan szokásos hozadék alapulvételével számoltassák el és alperes a felpereseknek ekként kiszámított nyereségrészét fizesse ki. E szerint felpereseknek netáni nyereségrészesedésüket nem a valóságos tények (a jövőbeni tényleges bevételek és kiadások), hanem a jövőbeni hozadék valószínű Összege szerint kívánják megállapítani. A felperesek ezt jogszerűen nem igényelhetik. A szerződésben ugyanis nincs rendelkezés arra nézve, hogy miképen történjék a felmondás után kötött ügyletek elszámolása. Idevonatkozó megállapodás hiányában tehát e részben a törvény rendelkezését kell alkalmazni. A szerződés tartalmából az következik, hogy a peres felek több ügyletnek üzleti eredményét (nyereségét vagy veszteségét) egymás között közössé tették. A peres feleknek ez a szerződése, ha az kereskedelmi ügyletekre vonatkozott, a K. T. 62. §-a értelmében alkalmi egyesülésnek minősül. Ellenkező esetben pedig tisztán magánjogi társaságnak, mert a szerződésben a peres felek egymás irányában arra kötelezték magukat, hogy meghatározott közös cél megvalósításában szerződésszerűen közreműködnek. Nincs elegendő adat annak megállapítására, hogy a peres felek az általuk előállított reklámanyagot eladás útján, vagyis a K. T. 259. §-ának