Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A Magánjogi Törvénykönyv külföldi visszhangja. 2. [r.]

606 hatályát akkor sem érinti, ha az a fél, akihez a nyilatkozatot intézték a fenntartásról valami módon mégis tudomást szerzett ; nem lehet ugyanis megengedni, hogy az, aki csalni akar, azzal a nyilatkozattal szemben, amelyet a végett intézett a másikhoz, hogy ez azt komolynak tartsa, védelmül a saját dolusára hivatkozhassék. Csakhogy nézetem szerint itt nem arról van szó, hogy a mentális reservatiora hivatkozást, mint valami különös kedvezményt megadjuk valakinek, hanem arról, hogy mennyiben jött létre a felek között akaratmegegyezés. A titkos fenntartással élő nem is arra fog hivatkozni, hogy ő mily fenntartással élt, hanem arra, hogy a fenntartásról a másik fél tudott. Az érvelés visszájára is fordítható. Hogyan engedhető meg annak, aki a titkos fenntartásról tudott, hogy a szerződés betöltését követelje, amikor ehhez az ő részéről kell az a dolus, hogy a másik fél valódi akaratáról a szerződéskötéskor megvolt tudomását elhalgassa ? Az indokolás álláspontjánál nézetem szerint még mindig jobb a német 116. §-nak semmisséget kimondó szabálya. A színleges szerződésre vonatkozó abban a szabályban, amely a szerződő feleket vétlenül károsodó harmadik személyekkel szemben a saját vétkesükre tekintet nélkül kötelezi kártérítésre, Fiad a német jogon túlmenő, érdemben helyeselhető védelmét látja a jóhiszemű forgalomnak. A fiduciára vonatkozó 1000. §-t Hedemann és Domke is megemlíti az érdekes újítások között, Fiad pedig részletesen ismerteti a nem komolyan tett szerződési nyilatkozatra vonatkozó 1001. §-sal együtt, amelynek a német jog megfelelő rendelkezésével szemben mutatkozó eltéréseit is vázolja. Az utóbbival kapcsolatban megjegyzi, hogy a nem komolyan tett, de várakozás ellenére komolyan vett szerződési nyilatkozat megtámadhatósága szempontjából közömbös, vájjon az a várakozás, hogy a nyilatkozatot a másik fél nem fogja komolyan venni, a nyilatkozattevő magatartásából felismerhető és a várakozás indokolt volt-e ? Annak, hogy az ellenfél a komolyság hiányát felismerhette, vagy azt fel kellett ismernie, csupán a kártérítési igény szempontjából jelentős. Az utóbbi megjegyzésben Fiad figyelmen kívül hagyja, hogy a javaslat 1001. §-a a tévedésre vonatkozó szabályokra utal, az 1002. §. pedig — amint utóbb maga is kiemeli — jelentőssé teszi, hogy a tévedést a másik fél felismerhette-e.12 Ha az ellenfél a nyilatkozattevő várakozása ellenére ismerte fel a komolyság hiányát, az eset — Fiad megállapítása szerint — visszatorkollik a mentalis reservatioval kapcsolatosan fentebb már tárgyalt esetbe. A tévedés címén való megtámadás körének meghatározását Hedemann a végérvényesen meg nem oldható problémák körébe 12 Meg kell jegyeznem, hogy a kérdésben a javaslat álláspontját nem tartom kifogástalannak. — V. ö. Fogyatékos jogügyletek. M. J. É. I. évf. 167. és köv. 1.