Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A Magánjogi Törvénykönyv külföldi visszhangja. 2. [r.]

605 zatra is irányadó az 1081. §-nak közvetlenül csak a felmondásra vonatkozó az a szabálya, hogy a nyilatkozat hatályos, ha az, akihez intézték, a szóbeli nyilatkozatnak tudomására jutását, vagy az írásbelinek hozzá érkezését szándékosan meghiusítja. Ezzel a megjegyzéssel kapcsolatosan nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az egyoldalú nyilatkozatokra vonatkozó általános szabálynak az ajánlat szabályai közé felvétele semmivel sem lenne kevésbbé visszás, mint a javaslatnak az az eljárása, hogy a felmondás, mint leggyakorlatibb joghatályos egyoldalú jognyilatkozat szabályai közé helyezte el azt. A feltétel teljesülésének csalárd meghiúsítására vonatkozó 990. §-sal kapcsolatban Fiad figyelmeztet arra, hogy szemben a Bgb. 162. §-ának 2. bekezdésével, nincs szabály a feltétel bekövetkezésének csalárd előidézésére. Ebben az esetben ugyanis szabály megfordításával a feltételt be nem következettnek kellene tekinteni. Ugyancsak Fiad mutat rá arra, hogy a 996. §. első bekezdése a szerződési ajánlat értelmezésének olyan szabályát kívánja a törvény erejével kimondani, amelyet a Bgb. alapján csak a bírói gyakorlat épített ki. Helyesli azt a további rendelkezést, hogy a nyilatkozattevő a nyilatkozatát — ha maga máskép értette, mint ahogy azt az általános szabály szerint értelmezni kell — a tévedésre vonatkozó szabályok szerint megtámadhatja. Ezzel kapcsolatban méltatja a tévedésnek és a félreértésnek azt a találó szembeállítását, amelyet a 997. §. fejt ki. A titkos fenntartásra vonatkozó 998. §-ban megfigyeli az arra az esetre szóló rendelkezés hiányát, amikor az ellenfél a titkos fenntartást ismeri. Ha a mellőzésnek az a megfontolás szolgál az alapjául, hogy ilyenkor a fenntartás nem titkos és ehhez képest színleges szerződésről lehet csak szó, ez csak olyankor talál, ha a titkos fenntartással az ellenfél egyetért, de nem akkor, ha annak ismerete ellenére a fenntartás nélkül hatályosan akart szerződni. Erre az utóbbi esetre a javaslat nem ad megoldást, szemben a Bgb. 116. §-ának világos rendelkezésével. Űgy vélem a kifejtettek nem teszik szükségessé, hogy a német 116. §-hoz visszatérjünk. Nem szólva arról, hogy a német szakasz a titkos fenntartás körét egyáltalán szűk körre határolja, úgy látom, hogy a Fiad által feltételezett esetben a titkos fenntartással élő fél ellenfele tisztában van azzal, hogy a fenntartással élőnek mire irányul az akarata, az elfogadó nyilatkozat tehát a részéről csak az ellenfél akaratával való megegyezést jelenthet. A titkos fenntartással élőt az ellenfél csak annyiban foghatja a valóságos akaratával ellenkező értelemben a szaván, amennyiben az igazi akaratát nem ismeri. Ezt mondja ki a 995. §. 1. bekezdése is és a 2. bekezdés szabálya csak kétség esetére szól, ez pedig a feltételezett esetben nincsen. Szükségesnek tartottam ezt kiemelni, annyival is inkább, mert a polgári törvénykönyv törvényjavaslata a német és a most kifejtett állásponttal szemben egy harmadik álláspontra helyezkedik. Az indokolás (III. k. 35. 1.) szerint a titkos fenntartás a szerződés