Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A Magánjogi Törvénykönyv külföldi visszhangja. 2. [r.]

604 A jelzálogjog körében feltűnő, hogy az eddigiek során nem találkozunk a javaslat egyetemleges jelzálogjogi rendszerére vonatkozó megjegyzéssel, pedig a probléma most Németországban is napirenden van, igaz, hogy az egyetemlegesség megszüntetése áll előtérben.11 Viszont a kérdés németországi aktualitása váltotta ki Fiad ama megjegyzését, hogy az ingón és a jogon alapított zálogjog szabályai körében nem talált semmi újítást a hitelbiztosítás reformjának szempontjából. A telekkönyvi jog körében a külön telekkönyvi rendtartásra utaló rendelkezést Hedemann és Fehr említik meg; Hedemann, mint a tiszta jogi helyzet teremtésének eszközét, Fehr pedig annak megjegyzésével, hogy a kantonok részére való fenntartás felesleges volta folytán egységes telekkönyvre van kilátás. A szöveg természetesen nem világosította fel a külföldi bírálókat, hogy a telekkönyv nálunk régen élő intézmény. Mindenesetre szerencse, hogy legalább a magánjog e fontos segédeszköze tekintetében valóban egységesnek tekinthető a jogunk, ha az erdélyrészi telekkönyvi rendtartás kisebb eltéréseit elhanyagoljuk. A jóhiszemű telekkönyvi szerző védelmére vonatkozó svájci rendelkezést Fehr egyszerűbbnek és világosabbnak tartja a tervezet 932. §-ánál, természetesen nem vetve számot azzal, hogy a tervezet e rendelkezésével élő és megszokott régi jogszabályokat konzervál és nem is kívánta magának azt a szabad mozgást biztosítani, ami a svájci kódex számára nyitva állott. 4. A kötelmi jog bevezető rendelkezései Fehrnek tűntek fel, mint olyanok, amelyek a Bgb.-ban nem találhatók. Hedemann és Fehr a szerződések formaszabadságát, mint általános szabályt helyeslik. Hedemann ezenfelül egy egész sorozatára a kötelmi jog általános szabályainak hivatkozik, mint olyanokra, amelyek a maguk stabilitásával egészben véve, a világesemények forgatagában megnyugtatóan hatnak. Fiad a távollevőnek tett ajánlat hatályossá válásával foglalkozva, a 951. §-ból azt látja megállapíthatónak, hogy az ajánlat megérkezése alatt ugyanazt kell érteni, mint a német jogban és ezért a német irodalomban kifejtett alapelvek a javaslat szabálya mellett is érvényesülésre vannak hivatva. Megállapítja, hogy a javaslat nem tisztázza a szóval vagy azzal egy tekintet alá eső módon tett ajánlat hatályossá válásának időpontját, de felteszi, hogy az ilyen is csak akkor válik hatályossá, ha a címzett azt észleli vagy észlelését szándékosan hárítja el (befogja a fülét). Figyelmeztet arra, hogy az idevonatkozó szabályok közül egyesek meglehetősen eldugva találhatók fel a javaslatban. Az 1083. §. mondja meg pl. azt, hogy a határozott személyhez intézett egyoldalú nyilatko11 V- ö. Wilhelm Schütz : Zum Problem der Gesamthypothek. (Zeitschrift der Akademie für Deutsches Becht. 7. Jg., 19. H., 295. S.)