Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám - Külföldi részvénytársaságok cégvezetői

583 a szerző klasszikus tömörséggel állítja a fasiszta elméletet a közelmúlt individualista, szocialista és liberális elméleteivel szembe. Minthogy a kereslet és kínálat törvényét az irányított gazdálkodás sem mellőzheti büntetlenül, a fasiszta munkajog is óvakodik a munkabérek megállapítására vonatkozó általános érvényű szabályok felállításától. A munkabérek megállapítása a munkaadók és a munkavállalók közötti megegyezés alapján történik. Az állam rendi (korporatív) szervezete lehetővé teszi, hogy úgy a munkaadók, mint a munkavállalók egyenrangú felekként tárgyaljanak és megakadályozza, hogy az egyik fél a másikra kényszerítse a csupán a saját érdekeit szem előtt tartó követeléseit. A „korporatív munkabérmegállapítás "-nak azonban minden körülmények között három követelményt kell szem előtt tartania : a) a munkás normális életszükségleteit, b) a termelés által nyújtott lehetőségeket és végül c) a munkateljesítményt. A hetedik fejezet a munkajegyelem (a munkaadó fenyítési joga stb.), a nyolcadik fejezet pedig a munkavállalással kapcsolatos kockázat (baleset-, betegség-, aggkori biztosítás) kérdéseit tárgyalja. A két utolsó fejezet végül a munkaszerződés megszűnésével és az azzal kapcsolatos jogkérdésekkel foglalkozik. A könyv nemcsak a tudós elméleti kutatásait tartalmazza, hanem gyakorlati szempontból is kiválóan felhasználható a munkajogra vonatkozó bármely kérdésben. A művet ugyanis a legkisebb részletekbe menő terjedelme, jogtörténeti távlatai és jogfilozófiai fejtegetései messze kiemelik a nemzeti jogi irodalom kereteiből ; a munka joggal tekinthető a nemzetközi jogi irodalom jelentős termékének, amelyet haszonnal forgathatnak nemcsak az olasz, hanem minden nemzet jogászai. Az 500 oldal terjedelmű, gyönyörű kiállítású munkát részletes jogszabály-, valamint tárgymutató teszi teljessé. (Cy) Állami beavatkozás a hazai mezőgazdasági ipar életébe címen írt nagyobb tanulmányt vitéz Guothfalvy Dorner Zoltán a Közigazgatástudomány folyó évi 4—5. számában. — A mezőgazdasági iparágaknak nálunk, agrárországban, különös jelentőségük van s így a kormány gazdaságpolitikája is régtől fogva különös gonddal fordul ezeknek az iparágaknak a problémái felé. Mivel a mezőgazdasági iparok — amelyek a cukoriparnak, az erjedési iparnak (szesz, sör stb.) és az élelmezési iparnak (malomipar, tejipar stb.) főbb csoportjaiba sorolhatók — a mezőgazdasági és az ipari termelés határ mesgyéjén feküsznek, az állami beavatkozás nem kerülhető el akkor sem, ha az nem közvetlenül a mezőgazdasági iparok problémáinak a megoldását célozza, hanem csak a mezőgazdaság, illetőleg az ipar egyéb területén felmerülő kérdések rendezése folytán válik szükségessé. A mezőgazdasági iparokat az adóügyi jogszabályok is erősebben érintik, mint más iparágakat. A mezőgazdasági iparok életét szabályozó állami beavatkozást és az azzal kapcsolatos problémákat a szerző két nagy csoportban világítja meg : 1. előbb az elérni kívánt gazdaságpolitikai célokat, azután 2. a gazdaságpolitikai eszközöket teszi vizsgálat tárgyává. Az előbbi körben a termelés és értékesítés problémái között külön világít rá azokra a gazdaságpolitikai célkitűzésekre, amelyek a mezőgazdasági iparok szabályozásának a segítségével tulajdonképpen a mezőgazdasági termelés és értékesítés védelmét