Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A visszacsatolt területek külfölddel való fizetési forgalmának szabályozása

41 ;( A visszacsatolt területek külfölddel való fizetési forgalmának szabályozása. A visszacsatolt területeknek a külfölddel való fizetési forgalma szempontjából különbséget kell tennünk a visszacsatolás időpontja előtt, illetőleg ezt követőleg keletkezett külföldi követelések és tartozások között. Míg a területvisszacsatolás után keletkezett külföldi követelések és tartozások tekintetében a visszacsatolt területek és a trianoni Magyarország területe között különbség alig van, mert az újabb fizetési egyezmények már a visszacsatolt területekre is tekintettel köttettek meg, addig a területvisszacsatolás előtt keletkezett külföldi, illetőleg ma már külföldinek tekintendő követelések és tartozások különleges szabályozást igényelnek. A visszacsatolt felvidéki, illetőleg kárpátaljai területeken a 8.220/1938. M. E. számú, illetőleg a 6.320/1939. M. E. számú rendeletek a magyar devizajogszabályok túlnyomó részét hatályba léptették. (Nem léptek hatályba a Külföldi Hitelek Pénztárával kapcsolatos rendelkezések.) Ekként a visszacsatolt területeken lakó, ÜL székhellyel bíró adósok a külföldi hitelezőkkel szemben fennálló, a visszacsatolás időpontja (a Felvidékre nézve [általában]: 1938 november 10., Kárpátaljára nézve: 1939 március 15.) előtt keletkezett, akár külföldi pénznemben, akár pengőben meghatározott tartozásaikra — figyelemmel a 4.550/1931. M. E., a 6.900/1931. M. E. és a 4.100/1932. M. E. számú rendeletekre — fizetést sem pengőben, sem külföldi pénznemben a Magyar Nemzeti Bank előzetes engedélye nélkül nem teljesíthetnek. A felvidéki és kárpátaljai adósokat a Magyar Nemzeti Bank fizetési engedélyével kapcsolatban a jogalkotó messzebbmenő védelemben részesítette, mint az egyéb belföldi adósokat, amennyiben a 4.810/1939. M. E., ill. Kárpátaljára nézve a 7.930/1930. M. E. számú rendeletek úgy rendelkeznek, hogy a bíró a külföldi hitelezővel szemben fennálló tartozással kapcsolatban a külföldi által indított per során a pert az adós egyszerű kérelmére köteles felfüggeszteni, hacsak a felperes nem igazolja, hogy a Magyar Nemzeti Bank a fizetésre az engedélyt megadta. Míg tehát az egyéb belföldi adóskülföldi tartozásával kapcsolatban a 4.140/1932. M. E. számú rendelet értelmében a Magyar Nemzeti Bank fizetési engedélye a végrehajtási szakban vizsgálandó hivatalból és a per csak abban az esetben függesztendő fel, ha az alperes igazolja, hogy a Magyar Nemzeti Bank a fizetésre kifejezetten halasztást adott, addig a felvidéki és kárpátaljai adósnak nem kell a fizetési halasztást igazolni, hanem a per egyszerű kérelmére felfüggesztendő és csak akkor folytatható, ha a felperes a fizetési engedélyt felmutatja. Azokban a viszonylatokban és azokra a követelésekre nézve, amelyekre időközben a fizetési egyezmények létrejöttek, a fizetési engedélyek iránti kérelmek elbírálása természetesen az egj'ezmények értelmében történik. így a német (ideértve a Szudetavidéket is), francia, svájci, olasz, lengyel, csehmorva protektorátusi és román viszonylatban fennálló, a visszacsatolás időpontja előtt keletkezett, áruszállításból eredő tartozásokra már ezideig létrejöttek fizetési egyezmények. Ezekben a viszonylatokban a Magyar Nemzeti Bank az adós részére a fizetési engedélyt a visszacsatolás időpontja előtt keletkezett, áruszállításból eredő tartozásokra akkor is megadja, ha eziránt a kérelmet a külföldi hitelező terjeszti elő, ami más szavakkal azt jelenti,