Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1940 / 1. szám - Kölcsön külföldi pénznemben és ennek pengősítése
40 mely a jelzálogkölcsönök átváltoztatásával kivételesen adandó bélyeg- és illetékmentességet szabályozva, az 1. §. 2. beL-ben azt mondja: „a bélyeg- és illetékmentességi kedvezménynek, az elősorolt feltételek alatt az esetben is helye van, ha a kölcsönátváltoztatás nem az eredetileg érdekelt, hanem bármely más hitelintézet mint új kölcsönadó közbenjárása mellett foganatosít tatik". Ezek szerint konverziónak az illetékmentesség szempontjából akkor is, sőt akkor még inkább van helye, ha ugyanazon pénzintézet ad új kölcsönt, persze az illetékmentesség szempontjából nem elég, ha az új hitel nem terhesebb, hanem a kamatlábnak csekélyebbnek, tehát a hitelnek előnyösebbnek kell lennie. A budapesti kir. törvényszék, mint felfolyamodási bíróság idézett ítéletének második megállapítása a Magyar Nemzeti Bank engedélyét követeli akkor, midőn belföldi ügyfelek között külföldi pénznemben jött létre kölcsönszerződés. Ez az állásfoglalás annyira egyedülálló, hogy nem tenném szóvá, ha nem tapasztaltam volna, hogy annak nyomán újabban a budapesti közp. kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság is reátért a hibás útra. Eddig a budapesti kir. törvényszék akadálytalanul kebelezett be külföldi pénznemben bármely követelést, ha a hitelező belföldi volt. (Lásd Medzihradszky „Jogesetek a perenkívüli eljárások köréből'" II. kötet 316.) Ha most eltért ettől a gyakorlatától, ez csak az általa fent idézett 4550/1931. M. E. rendelet 4. §-ának teljes félreértésére vezethető vissza. Ez a 4. § csak „a külföldi fizetési eszközökben való fizetést" tiltja. De nem tilalmazza sem a külföldi fizetési eszközökben való ügyletkötést, sem pedig biztosítást, ha a felek belföldiek. A 2360/1935. M. E. sz. rendelet 2. §-a csak belföldön lévő arany szolgáltatására irányuló mindennemű ügyletkötést zár ki (kivéve a Pénzintézeti Központ részére való ügyletkötést), különben hazánkban meg van engedve bármilyen más értékmérőül szolgáló pénznemben való szerződéskötés és zálogjogi biztosítás. Ha persze ezek után teljesítésre kerül a sor és ha akár a hitelező, akár az adós ragaszkodik a valóságos külföldi fizetési eszközben való teljesítéshez, akkor a valóságos fizetéshez a Nemzeti Bank engedélye igenis szükséges. Ha ez nem így volna, ha a budapesti kir. törvényszéknek a bevezetésben idézett második megállapításával igaza volna, — akkor nem fejlődhetett volna ki az a széleskörű bírói gyakorlat, mely a dollár-, a font- és a svájci frank takarékbetéteket ezen valuták árfolyamának esése után felértékelte; — akkor minden külföldi valutában meghatározott betét pengőre való átváltoztatásához a vonatkozó perekben a Nemzeti Bank engedélyét kellett volna kikérni. Ha ez nem volna így, akkor a Kúria nem hozhatta volna meg nagyon számos ítéletét, mely szerint még árverés és sorrendi tárgyalás esetén is megadja az 5.72 P-s árfolyamot, ha a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban a dollár mellett aranyklauzula van (C. Pk. V. 4847/1936); és mely szerint kötelmi perekben valóságos dollárokért 5.10 P-t fizettetett (C. VII. 4013/1938. és C. VII. 4072/1938.); de végrehajtást is rendel el a nélkül, hogy azt a Magyar Nemzeti Bank engedélyéhez kötné. Világos, hogy devizabelföldiek között teljesen szabad a külföldi pénznemben való ügyletkötés. Dr. Gündisch Guido.