Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám - A társasági szerződéssel összefüggő egyes kérdések a korlátolt felelősségű társaságnál

551 Az ügynök üzletszerző tevékenységének igénybevétele nemcsak szolgálati szerződéssel, hanem megbízási (ú. n. ügynöki) szerződéssel is történhetik. Szolgálati szerződés akkor jön létre, ha az ügynök a maga munkaerejét egészben vagy részben a munkaadó üzlete körében teljesítendő szolgálatokra ellenérték mellett állandóan és a munkaadóval mint főnökével függőségi viszonyban köti le. A szolgálati viszony fő alkateleme tehát az állandó jellegű függőségi viszony és lekötöttség, vagyis az, hogy a munkaadó az alkalmazott munkaereje és munkaideje felett tartós folytonossággal szabadon rendelkezhessék. Ez ismérvek bármelyikének hiánya esetében az ügynök és az ennek közvetítő tevékenységét igénybevevő fél között megbízási és nem szolgálati viszony keletkezik. (C. II. 2511/1940.) A bírói gyakorlat értelmében a kegy díj lényegileg a munkaadó által a teljesített szolgálatra való tekintettel önkéntesen adott ajándékszerű juttatást, mely azonban ajándék jellegét elveszti, ha a fennforgó körülményekből arra lehet következtetni, hogy a munkaadó a munkavállalónak, vagy hozzátartozójának állandó kötelezettségvállalási szándékkal kíván kegy díjat szolgáltatni. A kegy díj fizetési kötelezettség vállalásának nem kell írásba foglaltatnia és nem kell határozott alakban, a kötelezettség vállalására irányuló kifejezett szavakkal történnie, hanem akkor is megállapítható, ha a fennforgó körülményekből, nevezetesen a munkaadó magatartásából, tényeiből, kijelentéseiből arra a szándékára lehet okszerű következtetést vonni, hogy alkalmazottját, vagy annak hozzátartozóját állandó jelleggel kegydíjban akarja részesíteni. (C. II. 2146/1940.) Helytálló az 5400/1939. M. E. sz. rendelet 2. §-ának értelmezésével kapcsolatos az a jogi álláspont, hogy a bíróságnak csak a végkielégítésre vonatkozó kereseti igényt kell a felperesre kedvezőbb, 1910/1920. M. E. sz. rendelet alapján elbírálni, míg az ugyanabból a jogviszonyból származtatott remunerációra, úti átalányra, forgalmi jutalékra és társadalmi biztosítási díj megtérítésére irányuló kereseti igény az e részben kedvezőbbnek vitatott csehszlovák jogszabályok figyelembevételével bírálandó el. Az 5400/1939. M. E. sz. rendelet 2. §-ában foglalt azzal a rendelkezéssel ugyanis, amely a törvényes felmondási idő tartamára a visszacsatolt területen 1938 november 2-án hatályban volt jogszabályok alkalmazását írja elő, ha ezek a munkavállalóra kedvezőbbek, a törvényhozásnak az az akarata jut kifejezésre, hogy a munkavállaló az anyaországhoz való visszacsatolás által ne kerüljön hátrányosabb helyzetbe, mint amilyent neki a visszacsatolt területen érvényben volt jogszabályok biztosítottak. Amennyiben tehát a munkavállaló ugyanabból a munkaviszonyból folyólag akár egy keresetben, akár több keresetben több követelést érvényesít, a követelés minden egyes tételénél külön-külön vizsgálandó, hogy az egyes tételek elbírálásánál a munkavállalóra a két jogrendszer közül melyik a kedvezőbb jog és a követelés e szerint bírálandó el. (C. II. 2020— 1940.) A szerződéssel határozott időre alkalmazott zsidókra is vonatkoznak az 1939 : IV. t.-c. rendelkezései és így annak 17. §-a