Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám - A társasági szerződéssel összefüggő egyes kérdések a korlátolt felelősségű társaságnál

552 is, tehát az előírt arányszám elérése céljából ezek szolgálati viszonya is megszüntethető felmondással a törvény 21. §-ában megszabott feltételek mellett. A törvény 21. § 1. bekezdése a határozott időre kötött szolgálati szerződés felmondását arra az esetre engedi meg, ha a zsidó alkalmazottat a törvény rendelkezése következtében kell elbocsátani. E szövegezésben a „kell" kifejezés használatának nem tulajdonítható más értelem, minthogy a határozott időre kötött szolgálati szerződés felmondása megengedett, ha a törvény követelményeinek teljesítése, az általa előírt arányszám elérése végett szükséges. (C. II. 2660/1940.) Azt a kérdést, hogy az alperesnek az általa vállalt építési munkálatokban megállapított hibákért és hiányosságokért való felelőssége tekintetében a felperes kereseti joga az épület átvétele óta eltelt 14 év után fennáll-e, avagy ez a kereseti jog elévülése folytán megszűnt-e, a vállalkozási szerződésnek az adásvétellel rokon természete folytán az eladó szavatosságára vonatkozó jogszabályok megfelelő alkalmazásával kell eldönteni. Az általános magánjog szabályai az eladónak a dolog hiánymentességéért való szavatosságát — a felek vonatkozó kikötése hiányában — nem korlátozzák az elévülés általános határidejénél rövidebb időre, míg a K. T. szabályai alá eső adásvételnél az eladó szavatosságát a K. T. 349. §-a hat hónapra korlátozza. Ámde a K. T. 350. § értelmében csalás esetében az eladó a K. T. 349. §-ának rendelkezésére nem hivatkozhatik, másfelől az eladó szavatosságát kizáró vagy korlátozó kikötés az általános magánjogi szabályok értelmében is hatálytalan, ha az eladott jog vagy dolog hiányosságát az eladó a vevő előtt csalárdul elhallgatta. E jogszabály alkalmazásában kifejlődött bírói gyakorlat értelmében pedig az az eladó, aki a rendeltetésszerű célra hasznavehetetlen dolgot oly körülmények között szolgáltatja, amelyek mellett a vevő a szolgáltatásnak erről a fogyatékosságáról a szokásos üzletvitel és gondosság keretében nem szerezhet meggyőződóst, sem a K. T. 349. §-ára, sem az eladó felelősségi idejének (szavatossági, jótállási idő) szerződési megállapítására nem hivatkozhatik. Jelen esetben megállapítást nyert, hogy az alperes által felépített cukorraktár oly hiányokban szenvedett, amelyek mellett az épületet terhelés nélkül is, pusztán önsúlya alatt, kezdettől fogva a beomlás veszélye fenyegette, amit azonban a felperes az előleges szakértői szemle során nyert megállapítások időpontjáig átlagos és szokásos gondosság mellett fel nem ismerhetett. Az ekként közveszélyesnek minősülő épület rendeltetésszerű használatra (a cukor raktározására) tehát hasznavehetetlennek minősült, következőleg alperes sem a K. T. 349. §-ára, sem szavatossági felelősségének szerződési korlátozására nem hivatkozhatik. (C. IV. 2621/1940.) A mérlegmegállapító közgyűlési határozat keretében az egyes vagyontárgyak mérlegszerinti értékének megállapítása nem olyan határozat, amely a későbbi közgyűlési határozatoknak alapja lenne. A K. T. 199. §-ának 1. pontja értelmében ugyanis a társaság vagyonát a minden évben felállítandó mérlegben abban az értékben kell