Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - Kölcsön külföldi pénznemben és ennek pengősítése

39 ezekből a területekből telepes birtokokat alakít és azokat a telepesek hasz­nálatába adja. A telepesek a birtokok tulajdonjogát kedvező fizetési feltéte­lek mellett szerezhetik meg. A telepítési intézetnek a feladata tehát hármas: egyfelől hatáskörélje tartozik a talaj javítási és az ezzel kapcsolatos közmunkák elvégzése, ill. egy­séges irányítása, másfelől az intézetnek az ingatlanpiac irányításában is sze­repe van, mert elvégzi az állam részére átengedett területek értékesítését, s végül az intézet szociális és nemzetgazdasági feladatokat teljesít, mikor biztosítja azt, hogy a felszabadult birtokrészekből az állam alapjait képező paraszti elemek részére telepes birtokok alakíttassanak. /\ Kölcsön külföldi pénznemben és ennek pengösítése. A budapesti kir. törvényszék, mint felfolyamodási bíróság, 21 Pf. 5081/1939. számú ítéleté­ben a következőket jelentette ki: „A kért törlés és bekebelezés nem valóságos átváltoztatás a 947/1888. I. M. sz. rendelet értelmében, mert az új hitelt nem más, hanem ugyanazon cég adta, már pedig a 947/1888. I. M. sz. rendelet szerint konverzió akkor van, ha a régitől különböző hitelező adja az új köl­esönt a régi kifizetésére". Azonkívül kimondta, hogy: „a régi jelzálogjog angol fontban, tehát külföldi pénznemben van bekebelezve. Ennek a fontban adott hitelnek pengő­tartozásra való átváltoztatása annyit jelent, hogy a régi tartozást olyan pénznemben, amilyenben fennállott, ezúttal tehát fontokban fizetik vissza és helyette az új hitelt pengőben kapja az új adós. A 4550/1931. M. E. rendelet 4. §-ának első bekezdése életeimében pedig külföldi fizetési eszközben fizetése­ket csak a Magyar Nemzeti Bank útján, vagy hozzájárulásával szabad telje­síteni. A Magyar Nemzeti Bank engedélye ezúttal hiányzik, a telekkönyvi be­jegyzésnek tehát tilos jogügylet alapján nincs helye a Telekkönyvi Rendtar­tás 69. §-a értelmében, amely kimondja, hogy oly okiratokra, melyekben a követelésnek nyilván érvénytelen jogalapja foglaltatik, bekebelezés, vagy előjegyzés nem történhetik." Mindkét megállapítást tévesnek tartom. Ami először a konverzió megengedhetőségét illeti, igaz, hogy a vonat­kozó 947/1888. I. M. sz. rendelet 1. §-ában az áll, miszerint annak akkor van helye, midőn egy másik pénzintézettől vétetik fel kölcsön nem terhesebb feltételek mellett. De nem szabad ma ezen intézkedés magyarázatánál meg­feledkezni arról, hogy 1929. december 1-én életbelépett a jelzálogtörvény és annak 18. §-a, amely szerint a megszűnő jelzálogos követelés ranghelyével a tulajdonos a megszűnés terjedelmében korlátlanul rendelkezhetik. Tehát, ha a 23.000/1929. I. M. sz. rendelet 16. §-a nem kívánja érinteni az 1888-ból való konverziós eljárást, ez a telekkönyvi bejegyzés szempontjából lényeg­telen, mert 1929 óta a konverziós előfeltételek híján is biztosítható a régi ranghely a kölcsön és a jelzálog minden átváltoztatásánál, — természetesen csak akkor, ha az új kölcsön és jelzálogjog a réginek a terjedelmét nem ha­ladja meg. De nem vette figyelembe a törvényszék az 1883. évi LXX. tc.-et sem. Dott. Nino Falchi.

Next

/
Thumbnails
Contents