Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám - A társasági szerződéssel összefüggő egyes kérdések a korlátolt felelősségű társaságnál

539 társaságok, részvénytársaságok és szövetkezetek száma együttesen 175-öt tett ki, addig az ugyanezen évben alakult korlátolt felelősségű társaságok száma egymagában 167 volt. A korlátolt felelősségű társaság ma a legkedveltebb társasági forma, az azzal összefüggő kérdések állanak az érdeklődés előterében. Ennek ellenére a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó joganyag még általánosan nem ismert és a cégjogi gyakorlatban számos olyan kérdés található, amelyre nézve a gyakorlat csak nemrég forrott ki, sőt akadnak olyan kérdések is, amelyekben a bírói gyakorlat véglegesen megállapodottnak még ma sem tekinthető. Az alábbiakban éppen néhány ily kérdésre szeretnénk rávilágítani. 1. Az 1930:V. tc. 2. §-a kimondja, hogy a társasági szerződés érvényességéhez közokirat, vagy valamennyi tag aláírásával ellátott és bejegyzett ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat szükséges. Ez a rendelkezés egyszerű és világos, mégis abból számos vitás kérdés keletkezett, így mindenek előtt felmerült az a kérdés, hogy a társasági szerződés ellenjegyzését olyan bejegyzett ügyvéd is eszközölheti-e érvényesen, aki a társaságnak maga is tagja? Ezt a kérdést a cégbejegyzések kihirdetésére felügyelő miniszteri biztos vetette fel, akinek a cégbíróság egyes intézkedései ellen jogorvoslati joga van. A cégbiztos arra az álláspontra helyezkedett, hogy az olyan ügyvéd ellenjegyzése, aki maga is tagja a korlátolt felelősségű társaságnak, a társasági szerződés érvényességének elbírálásánál figyelembe nem vehető. Álláspontjának alátámasztására az 1930:V. tc. 2. §-ához fűzött miniszteri indokolásra hivatkozott. Az indokolás vonatkozó részét szószerint ismertetem, mert az a szóbanforgó kérdésen kívül a korlátolt felelősségű társaságnak az egyéb kereskedelmi társaságok közötti helyzetét is érdekesen megvilágítja: „A 2. és 3. § a társasági szerződés formáját és kötelező tartalmát állapítja meg. Ezek a rendelkezések figyelemmel vannak arra a középhelyre, amelyet a kft. a közkereseti társaság és részivénytársaság között elfoglal. A korlátolt felelősség — helyesen a társasági hitelezőknek egy meghatározott vagyonra utalt helyzete —• megakadályozza azt, hogy a törvényjavaslat a kft.-ot létesítő szerződésnél megelégedhessék a formátlansággal, miként azt a Kt. a közkereseti társaságnál teszi. Viszont a kft.-nak individuális karaktere és a nagyközönségtől való távoltartása indokolatlanná teszi a részvénytársasági alapszabályoknak megkövetelését. A helyes középutat a törvényjavaslat egyrészről a társasági szerződés formához kötésében, másrészről a szerződés kötelező tartalmának megszabásában látja. A törvényjavaslat a társasági szerződés érvényességéhez közokiratot, vagy valamennyi tag aláírásával ellátott s bejegyzett ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratot követel meg. A 2. $-nak ezeket a rendelkezéseit az indokolja, hogy egyrészről a hitelezők érdekében nem lehetett megelégedni az egyszerű írásbeli formával, másrészről azonban módot kellett adni arra is, hogy a szerződő felek a költséges közokirat helyett az ügyvéd ellenjegyzését választhassák. A gyakorlatban ugyanis nélkülözhetetlen fog lenni a kft. alapításánál a jogi szakértő bevonása, akinek közreműködése nemcsak a társaság bejegyzésének