Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám - A társasági szerződéssel összefüggő egyes kérdések a korlátolt felelősségű társaságnál

538 A társasági szerződéssel összefüggő egyes kérdések a korlátolt felelősségű társaságnál A korlátolt felelősségű társaságról szóló 1930. évi V. törvénycikk a gazdasági élet terén már rég óhajtott társasági forma meghonosítását jelentette. Kétségtelen volt ugyanis, hogy a kereskedelmi törvényben szereplő négy társasági forma, a közkereseti társaság, betéti társaság, részvénytársaság és szövetkezet, már nem elégítették ki teljes mértékben a gazdasági élet szükségletét. A korlátolt felelősségű szövetkezettől eltekintve ugyanis, — amelynek gazdasági alapszerkezetével és korlátolt célkitűzéseivel ellenkezik, hogy akár az individualista, akár a kapitalista társas vállalkozás eszköze legyen, — a részvénytársaság volt az egyetlen olyan társasági forma, amely bármely célra alakulhatott és a korlátolt felelősség gazdasági előnyeit minden egyes tag javára biztosította. Annak a helyzetnek, hogy csak a részvénytársaság volt az egyetlen számbavehető olyan társasági forma, amely a vállalkozásban résztvevők számára a korlátolt felelősséget biztosította, az volt a következménye, hogy a korlátolt felelősség nélkül megalakulni képtelen kisebb vállalatok, a jelentéktelen részvénytársaságok tömegével árasztották el a gazdasági életet, holott a részvénytársasági formát kereskedelmi jogunk a jelentős tőkeerővel rendelkező, széles alapokon nyugvó, nagy vállalatok létesítésére szánta. Ezt a visszás helyzetet megszüntette a kereskedői mérleg valódiságának helyreállításáról szóló 7000/1925. P. M. rendelet, amidőn a 24. §-ban az újonnan alakuló részvénytársaságokra nézve kimondta, hogy a helyi jellegű részvénytársaságoknál 100.000 P, más részvénytársaságoknál pedig 150.000 P a legkisebb alaptőke. Egyidejűleg azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az új részvénytársaságokkal szembeni alaptőke-minimum előírása a gazdasági életünket súlyosan érintő azzal a következménnyel járhat, hogy megakadályozza a vállalatok keletkezését éppen olyan időben, amikor a termelőmunka bármily csekély mérvű megnyilvánulása is nemzeti érdek s ennélfogva feltétlenül szükséges. Lehetővé kellett tehát tenni, hogy a kisebb és középszerű társas vállalkozások is korlátolt felelősség mellett megalakulhassanak. Ezért az 1924—1925. évi költségvetésről szóló 1925. évi IX. tc. 12. §-a az igazságügyi és kereskedelemügyi miniszter részére utasítást adott, hogy terjesszenek elő törvényjavaslatot egy olyan társas alakulatról, amelyben mód adatik arra, hogy a kis és közép társas vállalkozások is élvezhessék a korlátolt felelősség előnyeit. Eme utasítás folytán jött létre a korlátolt felelősségű társasát ról szóló 1930. évi V. tc. A törvény a hozzáfűzött reményeket beváltotta si hogy az abban szabályozott társasági forma mennyire megfelelt gazdasági életünknek, arra jellemző, hogy amíg 1939. év folyamán a budapesti kir. törvényszéknél bejegyzett újonnan alakult közkereseti társaságok, betéti