Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám - A Magánjogi Törvénykönyv külföldi visszhangja. 1. [r.]

537 amely azonban csakúgy, mint a 3. pont, az adott eset körülményeinek szorgosabb méltatását igényli. Ugyancsak helyesléssel szól a 23. §. ama szabályozásáról, hogy a törvényes képviselő a kiskorúnak juttatott ajándékot visszaadhatja. Hedemann a 18. §-t, mint a tisztulási folyamat eredményét, szintén méltatja, ezenfelül az önmagát eltartó kiskorúra vonatkozó nálunk nem új rendelkezést (24. §.) és az életfenntartáshoz szükséges ügyletek beleegyezés nélküli érvényességének szabályát (25. §.) említi fel a kiskorúnak jogát gazdagító elemekként. A gyakorlatban Fiad nehézségektől tart az elmebaj miatt gondnokság alá helyezett cselekvőképessége körében érvényesülő megkülönböztetésektől. Valóban nem egyszerű az a kép, amelyet ebben a vonatkozásban a 14. és 34. §. nyújt : 1. az akaratelhatározásra képesség konkrét fokától függően cselekvőképesség ; 2. ily cselekvőképesség birtokában is képtelenség személyjogi és családjogi nyilatkozatokra ; 3. viszont általában akaratelhatározási képesség hiányában a kiskorú jogi helyzete ; 4. mindenkor a cselekvőképtelenség vélelme. Úgy látom, ezen a ponton valóban kívánatos lenne a helyzetet kissé egyszerűsíteni ; különösen ha az említett rendelkezésekhez még a legszemélyesebb jognyilatkozatokra vonatkozó 36. §-t is hozzáolvassuk. A javaslat a gyakorlatunkban kialakult rugalmas relatív szabályt (1. pont) kívánta értékesíteni, amely kétségkívül az új német jogi gondolkozásnak is jobban megfelel a merev szabályozásnál. A hiba nem is ebben, hanem inkább abban lehet, hogy a doktrinális tételekből mégis meg akarta menteni, ami menthető. Helyesli Fiad, hogy a 35. §. 2. bek. szerint a cselekvőképtelenhez intézett egyoldalú írásbeli nyilatkozatnál nem annak megérkezése, hanem a törvényes képviselő tudomására jutása a releváns. Aggályosnak mondja azonban, hogy a szóbeli nyilatkozat hatálytalansága nincs kimondva arra az esetre, ha a nyilatkozattevő a címzett cselekvőképtelenségéről nem tudott. Felhívja a figyelmet arra az esetre, amikor a szóbeli nyilatkozatot a törvényes képviselő jelenlétében intézik a cselekvőképtelenhez, vagy ez azt éppen küldöncként maga továbbítja a képviselőhöz. Végeredményben úgy látja, hogy a javaslat szerint valóban csak az írásbeli nyilatkozatnak lehet kilátása arra, hogy cselekvőképtelennel szemben hatályossá váljék és elismeri, hogy a szöveg szószerinti értelmének megfelelő e mellett a megoldás mellett lehet érvelni. Magam is úgy vélem, hogy ez az igen érdekes elemzés a szöveg érintetlenül hagyása mellett szól. Az említett rendelkezésekkel összefüggésben emlékezik meg Had a Bsz. 715. §-áról, amely bizonyos esetekben a gondnokság alá nem helyezett elmebajossal semmisnek bizonyuló szerződést kötő fél javára a negatív interessé megtérítését biztosította volna. Helyesléssel veszi tudomásul, hogy ez a rendelkezés nem tért vissza, mert a méltányosság alkalmazásához nem volt elég meggyőző alapja. (Folytatjuk.) Nizsalovszky Endre