Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám - A Magánjogi Törvénykönyv külföldi visszhangja. 1. [r.]

536 könyv megalkotásának újból napirendre tűzése, ha ezt talán bizonyos nagyvonalú átdolgozási munkálatnak kell is megelőznie.8 Ha pedig így áll a dolog, úgy érzem, nem lehet megállani a külföldi visszhang főbb vonásainak ismertetésénél, hanem megérdemlik a figyelmet azok a részletes megjegyzések is, amelyeket a külföldi megnyilatkozásokban a javaslat egyes rendelkezései tekintetében olvashatunk. Ezeket lehetőleg a Magánjogi Törvénykönyv rendszerét követve, az alábbiakban kívánom ismertetni.9 1. A bevezető szabályokat minden hozzászóló kiemeli (1—7. §.), Domke és Fiad reflexió nélkül, Hedemann pedig abban, hogy azok a terjedelmes általános részt pótolják, a problémák tisztulási folyamatának megnyilatkozását látja, míg tartalmilag a megmaradt rendelkezésekben stabilitást biztosító állandó leltári tárgyakat ismer fel. A Mt. e szerkezeti megoldásának svájci eredete folytán csak természetes, hogy a bevezető szabályokkal Fehr foglalkozik a legbehatóbban, elismerve a magyar szöveg 2. §-a 2. bekezdésében foglalt rendelkezésnek a megfelelő svájci rendelkezéssel szembeni előnyét, a ,,nyilván való" visszaélésre való utalás mellőzésében. Egy inkább csak a fordítást érintő megjegyzés után kifogásolja, hogy a 7. §. szerint ,,die gesetzmassige Gewohnheiten" vannak a bíróra kötelező erővel felruházva, holott a törvény és a szokás ellentétesek. Ez az utóbbi megjegyzés nyilván félreértésen alapul, mert a fordítás a magyar „törvényerejű" jelzőt — helyesen — a „gesetzkráftig" kifejezéssel adja vissza, ez pedig — főként a magyar doktrína szerint — nem mossa el a törvény és szokás közti ellentétet, hiszen ez az ellentét éppen azért állítható fel, mert a törvény és a szokás egyaránt erőtényezőt jelent, ha esetleg egymással ellentétes irányban hatnak is. 2. A személyi és családi jog körében a méhmagzat jogállásának szabályozását Hedemann ismét az örökös leltári tárgyak körében említi fel, míg Fehr a magyar szabály előnyét emeli ki a svájci 31. c. 2. bekezdése felett, amely a gyermeknek a születése előtti jogképességéről szól. A cselekvőképesség kérdésével Fiad foglalkozik behatóan, kiemelve a 18. §-ban a gondnokság alá helyezés okainak pontos és találó körülírását, különösen az elmebetegség és elmegyengeség hagyományos körét túllépő 2. pontot, 8 E sorok már sajtó alatt voltak, amikor a napi sajtó hírt adott az igazságügyminiszter úrnak a költségvetés bizottsági tárgvalása során tett arról a kijelentéséről, hogy az erdélyi részek visszacsatolásának meg lehet az a hatása, hogy a törvénykönyv tárgyalását siettetni fogja. A helyzet szükségletének igen bölcs felismeréséről tanúskodó ez a kijelentés bizonyára nagy örömet fog kelteni a magánjogászok széles körében, de elsősorban az erdélyi részeken. 9 Az alábbiakban az egyes külföldi tanulmányokat már csak szerzőjük nevével fogom idézni, úgy vélve, hogy az egyes cikkek nem túlságosan nagy terjedelme folytán a megfelelő helyek megtalálása így sem fog nehézséget okozni.