Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám - A Magánjogi Törvénykönyv külföldi visszhangja. 1. [r.]

535 erre mód lett volna, elmulasztottuk a törvénytárunkba beilleszteni azt a kitűnő alkotást, amely ime javaslat alakjában is annyi elismerést és méltánylást vált ki a külföldi tárgyilagos szemlélőkben, holott a tudományos kritika mikroszkópja alatt minden, bárhol hatályba lépő kódex, az ellenvetések igen nagy tömegére szokott alkalmat adni. Fájdalmas felismerni, hogy kishitűek voltunk a saját alkotásunk értéke tekintetében és most, amikor a jó Isten megsegített igazságunk kivívásában, mindazok az érvek, amelyeket némelyek a kódex megvalósítása ellen felhoztak, visszájukra fordultak. Egyesek nem tartották a javaslatot elég magyarnak, eléggé a nép lelkében gyökerezettnek és most a visszatért erdélyi részeken kénytelenek vagyunk eltűrni egy olyan kódexnek az uralmát, amelynek a magyar nép lelkével soha semmi közössége nem volt, amely hatálybaléptetésének körülményeinél fogva csak úgy, mint tartalmánál fbgva idegen test volt a magyar jog évezredes uralmi területén. Mások azt vitatták, hogy a javaslat nincs harmóniában a modern kor szellemével, nem tudja nyomon követni a szociális irányú átalakulást, megalkotása tehát már ezért is időszerűtlen — és most kénytelenek leszünk eltűrni egy valóban letűnt korszak legtipikusabb alkotásának, a 130 éves ausztriai általános polgári törvénykönyvnek uralmát ; egy olyan törvénykönyv uralmát, amely a nálunk meglevő formában sehol a világon nincs hatályban. Elhangzott az a hazafiúi aggodalom is, hogy a területileg széttagolt ország vélt jogi egységét ne bontsuk meg a javaslat törvényerőre emelésével. És utolért az a végzet, hogy idegen eredetű partikuláris joggal leszünk kénytelenek küszködni, holott ha a kódexünk már hatályban lenne és 8—10 éves gyakorlat állna mögötte, valóban nem lenne túlságosan súlyos feladat az egységes jog kiterjesztése az erdélyi részekre. De viszont éppen a most vázolt momentumok támaszthatnak reményt bennünk arra, hogy a magánjogi kódex ügye mégis rövidesen napirendre kerül. Szladits Károly7 professzor úrnak az erdélyrészi magánjogról írt bölcs tanulmánya közvetlen tapasztalásom szerint az erdélyi jogászok körében élénk visszhangot keltett. Amennyire azonban a közhangulatot eddig fel lehet ismerni : az a nagyon is érthető álláspont emelkedik túlsúlyra, hogy teljes lelkesedéssel kívánják az ország egységes magánjogi területté válását, de ennek nincs más útja, mint az, hogy az egységes jog, amennyiben az erdélyi részek tekintetében új jogot jelent, kodifikált jog alakjában jelentkezzék. Igénytelen véleményem szerint előbb-utóbb el kell következni annak a felismerésnek, hogy az életbevágó fontosságú probléma megoldásának útja nem lehet más, mint a magánjogi törvény7 Gazdasági Jog. I. évf. 8. szám, 466. 1.