Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám - A Magánjogi Törvénykönyv külföldi visszhangja. 1. [r.]

533 jut kifejezésre már abban is, hogy a javaslatot oly sok előmunkálat előzte meg, valamint abban, hogy a részekre tagolása is a megszokott. A tartalmi stabilitás példájául hozza fel a bevezető rendelkezésekben foglalt általános tételeket, a jogi személyek konstrukcióját, a tulajdonjog merev fogalmát, a zálogjog típusokra tagozódását, a jogügyletek és szerződések fogalmi felépítését. A visszatérő örök vitakérdések köréből, amelyeknek ilyen vagy amolyan megoldása sokszor véletlenen múlik és gyakorlatilag alig jelentős, kiemeli a házasságon kívüli gyermekek jogállását, a házassági vagyonjog rendezését, a házasfelek öröklési jogi jogállását, az absztrakt dologi szerződés problémáját, a jóhiszemű szerző védelmének határait, azt a kérdést, hogy az adósok többsége esetében az egyetemlegesség, vagy a fejenkinti megosztás legyen-e a főszabály, hogy kellékhiány esetében a vevőt megillesse-e a ius variandi és hogy milyen körben eredményezzen a tévedés megtámadhatóságot stb. A problémák tisztulásának folyamatát abban látja, hogy a jogirodalomban sokat vitatott kérdések egyik vagy másik megoldása szinte észrevétlenül eltűnik és egy megoldás tűnik fel olyan természetesként, mintha soha más megoldást nem is képviseltek volna. Ezt a tendenciát látja különösen az 1907. évi svájci polgári törvénykönyvben megnyilatkozni, amelyből szerzett ezt az impresszióját a magyar mű még megerősíti. Ennek példáját látja abban, hogy a javaslat az általános részt mellőzte. Itt említi fel, hogy a javaslat a jogügylet halvány képe helyett a szerződés élet jelenségét tolja előtérbe, a pozitív szerződésszegés konstruktív képét mellőzi, a tulajdonosi jelzálogjogot egyszerű ranghellyé egyszerűsíti. A tisztulási folyamatnak egész jogintézmények is tárgyai. Ennek eredménye a telekkönyv intézményének európai hódítása, ilyen irányú részletkérdések, hogy a magyar javaslat szerint az eszmei kár nagyobb szerephez jut, a véletlen károkozás esetében a kiegyenlítés gondolata érvényesül, a zártfajú kötelem esetében a készlet elégtelensége arányos felosztásra vezet. A negyedik, az újdonságok csoportja felé a határvonalat nem lehet élesen megvonni. Hedemann maga is kiemeli, hogy egyes olyan rendelkezések, amelyeket a magyar javaslat újításaiként emel ki, sokszor a régebbi kérdések tisztázásaként is felfoghatók lennének. Ebbe a körbe sorozza a családjogi jognyilatkozatok külön méltatását, a fiducia beépítését a magánjog rendszerébe, a váromány szabályozását (1419. §.) és a házasfelek hitbérét. Mint jogintézmény újszerű kiépítését említi fel a családi jogi tartási kötelezettség érdekes és erőteljes kifejlesztését. Szószerint idézi továbbá azt a rendelkezést, amely a szülőt a vagyonkezelés körében elhasználási alap gyűjtésére, illetőleg arra kötelezi, hogy a jövedelem fölöslegének megfelelő részét a gyermek törzsvagyonának gyarapítására fordítsa. (307. §. 1. bek.) Mint olyan újítást, amely a magánjogot lényegében és alkal-