Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A budapesti cégbíróság szövetkezetjogi gyakorlata

36 zót az igazgatóság tagul elfogadja, úgy az sem, hogy az igazgatóság állapítja meg a fizetendő belépési díj mértékét, melynek befizetése az alapszabályok szerint szintén feltétele a tagságnak". Évtizedeknek kellett elmúlni, míg a helyes álláspont érvényesülhet! 2. A KT. 183. §-a biztosítja az alapítóknak azt a jogot, hogy az első igazgatóságot legfeljebb három év tartamára kinevezhetik. A 183. § itt csak azt a korlátozást tartalmazza, hogy az ilyként kinevezett igazgatósági tagot is a közgyűlés bármikor elmozdíthatja. Egyéb korlátozás nincs. A 183. § hatályát a 241. § a szövetkezetekre is kiterjeszti és így a részvénytársaságra vonatkozó rendelkezések az irányadók. A budapesti kir. törvényszék 24.736/904. sz. határozatával sérelmesnek tartotta az alapszabályok oly intézkedését, hogy az első 3 év alatt megüresedő igazgatósági tagsági helyeket az alapítók kinevezés útján tölthetik be. A törvényszék álláspontja szerint e rendelkezés ellenkeznék a Kt. 179. §-ával. A törvényszék levont következtetése az volt, hogy ha 7 igazgatósági tag közül 5 tagot már kineveztek, úgy az alapítóknak csak arra terjed ki joguk, hogy az alakuló közgyűlésen kinevezett igazgatósági tagokon kívül még két igazgatósági tagot nevezhessenek ki. Röviden tehát: az alapítók 3 évre akár az alakuló közgyűlésen, akár később kinevezhetnek igazgatósági tagokat, de a kinevezési jogot csak egyszer gyakorolhatják. Ez volt a régi cégbírósági gyakorlat. Újabban azonban a törvényszék (Cg. 41.033.) arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kinevezési jog csak az alakuláskor gyakorolható és ha azzal az alapítók nem éltek, később e jog az alapítókat már nem illeti meg. Nyilvánvaló, hogy mindkét álláspont téves. A 183. § három évre történő kinevezési jogot biztosít az alapítók részére, minden korlátozás és megszorítás nélkül. Ebből következik, hogy a megalakulástól az első három év leteltéig működő igazgatósági tagok megbízatásukat mindig az alapítóktól szerezhetik. Tévesen tagadja meg az alapítóktól a kinevezés jogát a bpesti cégbíróság arra az esetre, ha az igazgatósági tagsági hely 3 éven belül megürülne. A helyes álláspont csak az lehet, hogy ha az alapítók által kinevezett igazgatósági tagok közül a három év letelte előtt bármelyik ig. tagnak ebbeli minősége lemondás, halál vagy egyéb ok miatt megszűnne, úgy a hátralévő időtartamra az alapítók tölthetik be az igazgatósági tag helyét. Ez felel meg a kinevezési rendszerének, viszont enélkül a kinevezési jog csupán eszmei értékű volna. Nem lehet szó a 179. § sérelméről sem, mert nem vitásan az alapítók által kinevezett igazgatósági tagok elmozdítására is irányadó a 179. § 1. pontja, a közgyűlés joga tehát nem csorbul az alapítók kinevezési jogának elismerésével. Ha a bírói gyakorlat a törvény célján túlmenően a legszigorúbban magyarázva igyekszik a kijátszási lehetőségeket csökkenteni, legfeljebb olyan alapszabályi rendelkezés volna megkövetelhető, hogy ha a közgyűlés a kinevezett igazgatósági tagot ebbeli minőségétől megfosztja, tehát állásától elmozdítja, az ilyként elmozdított tagot az alapítók újból ne nevezhessék ki. További korlátozás nem kell, mert a megszűnt tagok helyébe való kinevezéssel a 183. § hároméves határideje nem léphető túl. A törvényszéknek a fentieken túlmenő az az újabb gyakorlata, amely a kinevezés jogát az alapítók részére az alakulás idejére korlátozza, nyilvánvalóan elhibázott álláspont, ami a 183. §-sal sem indokolható. E § ugyanis