Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 8. szám - Kartell, konszern, tröszt

500 alatt gazdasági egységbe forr össze, a nélkül, hogy a vállalatok jogi önállóságát érintené. Hogy azután ez az erősen centralizált szervezet milyen célt kíván elérni, az a konszern-minőség szempontjából közömbös. B) A konszern és a tröszt összehasonlításánál különös nehézséget okoz a tröszt fogalmának bizonytalan volta. A tröszt, mint organizációs forma, Amerikából származott át Európába. Őse, a trust company, a törvények által megtiltott kartellt volt hivatva pótolni. Lényege az, hogy a tömörülésben résztvevő' valamennyi vállalat részvényeit egy közös „board of trustee"-re bízza; a részvényesek „trust certificate"-t kapnak, amely szavazati jogot nem nyújt Ezáltal minden vállalat korlátlan ura a „board of trustee" lesz. A vezetőség közös volta a verseny kizárását, ezen keresztül a monopol helyzetet sokkal hathatósabban meg tudja valósítani, mint az eredeti kartell-forma. A mai értelemben vett tröszt akkor született meg, amikor az Egyesült Államok törvényhozása a trust companyt is lehetetlenné tette, mint a „restráint of trade" meg nem engedett eszközét. Ekkor ugyanis a monopolisztikus vállalattömörülések új forma után voltak kénytelenek nézni. Ez az új forma kétféle volt: fúzió, vagy holding company. A fúzió a vállalatok teljes gazdasági és jogi összeolvadása egy vállalattá; a holding company pedig olyan vállalat, amelynek egyedüli rendeltetése, hogy saját tőkéjével más vállalatok részvénytöbbségét szerezze meg, s ezen az úton irányítsa azokat. Sem a fúziónak, sem a holding companjoiak semmi köze sincs a régi trust company formához; a piacuralmi törekvésű fúziókat és holding companykat azonban, mert rendeltetésükben a trust company utódai, szintén trösztnek kezdték hívni — főleg Európában. Ezek az európai értelemben vett trösztök azok, amelyeket harmadiknak lehet beállítani a vállalattömörülések rendszerébe. Ha a trösztöt a konszernnel hasonlítjuk össze, a hatalom iránya szempontjából azt látjuk, hogy míg a konszernnél csak a tagvállalatok irányában érvényesülő — tehát a belső — hatalom a lényeges, addig a tröszt mindig monopolisztikus célú — tehát kifelé, a piac irányában kíván uralmi helyzetet teremteni. De e mellett a tagok irányában is hatalmi helyzetet érvényesít. Hiszen a fúzió is, a holding company is a legerősebb centralizációra vezet. A kettő között t. i. csak annyi a különbség, hogy míg a fúzióban az azelőtt önálló vállalatok teljesen beleolvadnak az összeségbe, addig a holding company a vállalatoknak meghagyja — a jogi látszatát, de a vezetés itt is teljesen egységes. A vállalatok gazdasági önállóságát véve megkülönböztetési alapnak, a tröszt nem különbözik lényegesen a konszerntől, A konszern is gazdaságilag egységes egész, a tröszt is az. A különbség inkább csak fokozati: a konszernnél a függés legszorosabb alakja a részesedési kapcsolat (a holding company!), a trösztnél ez az enyhébb forma, mert a fúzió már a teljes egybeolvadást jelenti. A jogi önállóság szempontjából más a helyzet a fúzió, és más a holding company esetén. A holding company a vállalatok jogi egységi mivoltát éppen úgy nem érinti, mint a konszern; az ilyen tröszt szerkezetileg nem is különbözik a konszerntől. Viszont a fúziónál a vállalatok nemcsak gazdaságilag, de jogilag is megszűnnek önállóak lenni. Ezzel szemben a