Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 8. szám - Végrehajtás a kényszeradós ellen

495 a végrehajtási kéréssel felmerült költségeket az ügyvédnek 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizesse meg. A kényszeradós a R. 68. §-a értelmében a követelések elismerése, vagy kifogásolása tekintetében tett nyilatkozatához kötve van. A R. 93. §-a pedig akként rendelkezik, hogy az egyesség jogerős bírói jóváhagyása után a táblás kimutatás alapján az adós által nem kifogásolt, hanem elismert követelések tekintetében kielégítési végrehajtásnak van helye. Ehhez képest a végrehajtási kérelem folytán tartott meghallgatáson az adós a követelés fennállását nem vitathatja, csak azzal védekezketik, hogy esedékes tartozását, kiegyenlítette. Ha az adós a követelést nem ismerte el, hanem már a táblás kimutatásban is kifogásolta, a bíróság meghallgatási határnap kitűzése nélkül a végrehajtási kérelmet elutasítja, illetőleg a kérelemben foglalt előadáshoz képest felhívja a végrehajtást kérő hitelezőt, hogy mutasson be végrehajtható közokiratot. Ugyanis a kifogásolt követelést a hitelező által folyamatba tett megállapítási perben a perbíróság időközben megállapíthatta. Az elismert követelések tekintetében azonban a táblás kimutatás végrehajtható közokiratot képez. Ha tehát az adós a végrehajtás elrendelése iránti kérelemmel szemben védekezik, az eljáró bíró egyedül azt a kérdást tartozik vizsgálni, hogy eleget tett-e az adós az egyesség értelmében fennálló fizetési kötelezettségének. Váltóhitelező esetében az adós csak a váltó ellenében köteles fizetni, így az esedékes részletet annak köteles megfizetni, aki nála fizetés végett a váltót bemutatja. A meghallgatáson tehát védekezésül előadhatja az adós. hogy az esedékes részlet kifizetése végett a hitelezőjét felkereste, a hitelező azonban a váltót felmutatni nem tudta, úgyhogy ő a fizetést jogosan tagadta meg, hogy a kétszeri fizetés veszélyének ki ne tegye magát. Előfordulhat, hogy a váltóbirtokos követelését több olyan személy ellen érvényesítheti, akik külön-külön kényszeregyesség hatálya alatt állanak. A váltótörvény 91. §-a szerint a kibocsátó, az elfogadó, a forgató, a váltó mindenkori birtokosa irányában egyetemlegesen vannak kötelezve. Ha mind az elfogadó, mind a kibocsátó 50%-os kényszeregyességben van, a váltóbirtokos kettőjüktől együttesen 100%-os kiegyenlítést nyerhet. Nem érvényesítheti azonban a váltókra teljesített fizetésekből eredő visszkereseti jogát a kibocsátó az elfogadó ellen, még az esetben sem, ha ez utóbbi a váltókövetelést a táblás kimutatásban elismerte, mert az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 92. <$-a szerint az adós az egyesség következtében a visszkeresetre jogosítottakkal szemben is felszabadul. A kényszeregyességi eljárásban eljáró bíró a végrehajtás elrendelése előtt abban a kérdésben is határoz, hogy a követelést előnyös, vagy hányados kielégítés illeti-e meg, ha e tekintetben még jogerős bírói határozat nincsen, bár magát a követelést az adós a kényszeregyességi eljárásban elismerte, vagy pedig perben a bíróság már megítélte. Egyébként és általában azonban a kényszeregyességi eljárás nem alkalmas arra, hogy annak keretében perre tartozó igények tisztáztassanak. 3. Mihelyt, a kényszeregyességi eljárás befejezetté nyilvánítása megtörtént, a kényszeregyességi bíró kizárólagos végrehajtás elrendelési jogköre megszűnik Minthogy azonban a táblás kimutatás mint végrehajtható köz-