Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A részvényjog reformja, a szövetkezeti kérdés és a magánjogi törvénykönyv tervezete

33 ezerre rúg az alkalmazottak száma, akiknek exisztenciája szorosan összefügg a vállalatok exisztenciájávai és e sok-sok ezer alkalmazott szilárd életfeltételeinek biztosítása fontos nemzeti érdek. Fontos érdek tehát az, hogy új és modern részvénj7 jogunkban az alkalmazottak szociális érdekének biztosítása tekintetében is történjenek a kor színvonalán álló intézkedések. Van még egy szempont, t. Képviselőház, és ez az, amelyet itt néhány héttel ezelőtt hallottunk a telepítési javaslat kapcsán felhozni, a földbirtokpolitika szempontja. Nemcsak hivatalos helyről, hanem a képviselőház jobb- és baloldaláról is nézetek hangzottak el, amelyek arra mutattak rá, mennyire kívánatos lesz a megváltás alá kerülő földbirtokok megváltási árának elhelyezkedése az ipari és kereskedelmi vállalatok papírjaiban. Mennyire fontos tehát ebből a szempontból is, hogy egy új, modern részvényjog segítségével az itt elhelyezkedő tőke az elhelyezkedésre lehetőséget adó papirosokban biztonságban legyen. ... Ez a kérdés, tudniillik a részvény jog reformja, logikailag maga után vonja a szövetkezeti jog reformját is, mert — amint méltóztatnak tudni — szövetkezeti jogunk — felfogásom szerint elég helytelenül — bele van ágyazva részvénytársasági jogunkba. A szövetkezet ugyanis egészen más vállalkozási forma. A részvénytársaság nyereségre alakult, a szövetkezet pedig altruista vállalkozási forma. Az előbbinél a tőkén, az utóbbinál a tagok közremködésén van a hangsúly. A szövetkezet igen nagy részben szociálpolitikai jellegű intézmény is, tehát a részvénytársaságtól eltérő, egészen speciális szabályozást igényel, amelyet feltétlenül meg kell alkotnunk, mert szövetkezeteink jelentősége, különösen agrárpolitikai vonalon, éppen napjainkban bontakozik ki és még erőteljesebben ki fog bontakozni a jövőben, ha földbirtokpolitikai célkitűzéseinket meg fogjuk valósítani. ... Még egy problémára kell kitérnem és ez a magánjogi törvénykönyv problémája... Vájjon nem volna-e talán már itt az ideje e magánjogi törvénykönyv parlamenti tárgyalásának? ...Nem jött el az ideje, s ezt meg fogom indokolni két alapvető indokkal. Először is — és most nem a magam véleményét adom elő, hanem igen kiváló magyar jogászok véleményét — a törvényjavaslat még mindig nem az a kiforrott mű, amely a mai viszonyok között a magánjogi életviszonyok szabályozásának alapjául és a magánjogi jogfejlődés irányítójául szolgálhatna; másodszor pedig: a magánjogi törvénykönyv megalkotása a mai gazdasági és társadalmi viszonyok között nem lehet időszerű. Meg méltóztatnak engedni, hogy mindkét problémára kitérjek egynéhány mondattal. Egy magánjogi törvényalkotással szemben, amely évtizedekre, sőt talán évszázadokra határozza meg a jogfejlődés irányait, mint azt Verbőczy hármaskönyvénél látjuk, két alapvető követelményt kell támasztani. Először: hogy az voltaképpen a fennálló magyar jognak összefoglalása és a magyar jog szellemében való továbbfejlesztője legyen; és másodszor: hogy a nagy és széles néprétegek számára megközelíthető, közérthető nyelvezetben álljon a köz rendelkezésére. Sajnos, igen t. képviselőtársaim, — és ismétlem, nem az én véleményemet adom elő, hanem sok kiváló magyar jogtudós véleményét is — ennek a követelménynek a magánjogi törvénykönyv —• egyébként minden kiválósága és nagy értéke mellett — sem felel meg, mert ezeknek a jogtudósoknak «nz a megállapításuk, hogy oz a magán3