Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A budapesti cégbíróság szövetkezetjogi gyakorlata

34 jogi törvénykönyv még 1928-as szövegezésében is, sok tekintetben közelebb áll az idegen, mint a magyar szellemiséghez és sokkal inkább merít az idegen, fó'leg a német jogból, — különösen a dologi és kötelmi jogi részek tekintetében — mint a fennálló magyar jogból, sőt — mint megállapítják — a magánjogi törvénykönyv kötelmi jogi részének néhány paragrafusa egyenesen szórói-szóra való lefordítása a német polgári törvénykönyv kötelmi jogának. Tehát, sajnos, nem felel meg annak a lényeges kívánalomnak, hogy az voltaképpen fennálló magyar jognak az összefoglalása legyen. Ami pedig az időszerűséget illeti, t. képviselőtársaim, engedjék meg, hogy feltegyem azt a kérdést, vájjon egy olyan magánjogi mű, amely egy egészen más szemlélet és világnézet birodalmában, mondjuk meg őszintén, a liberális szemlélet és világnézet birodalmában született, alkalmas lehet-e az életviszonyok szabályozására és a magánjogi fejlődés irányítására olyan korban, amikor minden az átalakulás és forrongás stádiumában van? Gazdasági és szociális életünk, jogtudományunk, jogbölcseletünk, az egyénnek a közzel szemben való viszonyáról alkotott nézetünk, filozófiánk mind-mind az átalakulás stádiumában vannak és az átalakulás vonalán csak egyetlen egy biztos, az, hogy az individuális szemléletről letérve, egy más, a nemzeti közösségi szemlélet irányában haladunk. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a magánjogi törvénykönyvnek, ennek az egyébként csodálatos és nagy műnek felülvizsgálatára és továbbfejlesztésére, revíziójára nincs szükség az általam kifejtett szempontok alapján s még kevésbbé jelenti azt, hogy egyes fejezetei vagy jogintézményei külön törvények, alakjában esetleg már most is ki ne emeltessenek a törvénykönyv komplexusából. Bár az 1927:XXXV. te., a jelzálogi matériának kiemelése, nem biztat bennünket nagyon sok igyekezettel, mert a jogelmélet és gyakorlat embereinek megállapítása szerint ezek az új jelzálogjogi szabályok a magyar népnél nem tudtak az életben beválni. V' A budapesti cégbíróság szövetkesetjogi gyakorlata. A budapesti törvényszéknek egységes szövetkezet jogi gyakorlata tulajdonképpen nincs. Űj bejegyzéseknél nem valamilyen kialakult jogi felfogás érvényesül, hanem az előadó egyéni véleménye. Ha történetesen két egyforma ügy kerül a cégbírósághoz és azokat különböző referensekre szignálják ki, százszázalékos bizonyossággal állítható, hogy mindegyik előadó mást és mást fog kifogásolni, sőt kifogásol olyanokat is, amiket korábban a cégbíróság elfogadott, így pl. a Cg. 41.033/939. sz. végzés 10 kifogásolni való pontot talált olyan alapszabályban, amelynek szószerinti rendelkezéseit egy másik alapszabályban Cg. 40.466. sz. alatt már elfogadta és bejegyezte. Az előadók egj^éni felfogásához, gyakran téves jogi iudiciumához igazodó ez az állapot nemcsak jogbizonytalanságot idéz elő, hanem a jogkereső közönség érdekeit sérti és indokolatlan munkát ad a cégbíróságnak. A mai rohanó gazdasági életben, a gazdálkodások kötöttségének rendszerében a felek az utolsó pillanatban kerülnek abba a helyzetbe, hogy az alakuló közgyűlési iratokat felszerelten a cégbírósághoz beadhassák. A cégbejegyzési kérvény beadásával egyidejűleg a cégek már meg is kezdik működésüket. A cégbejegyzés tehát általában és úgyszólván kivétel nélkül sürgős. A cégbíróság az alakulási iratokra, de főleg az alapszabályokra meg*-