Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 8. szám - A biztosításszerű tevékenységet folytató egyesületekről

491 aéget nem folytathat. Érdekes korlátja az egyesületi működésnek és az anyagi biztonságnak az is, hogy az egyesület a biztosítási kötelezettségből eredő kockázatokat rendszeresen valamely biztosító vállalatra nem hárít­hatja át. A rendeletnek ezek a korlátozásai az egyesületi jelleg és az egyesületi működés tisztaságát és jellegzetességét kívánják védeni. Az egyesületek egy része ugyanis a múltban nem volt más, mint nagy biztosító társaságokat szolgáló, álnév alatt biztosított feleket szerző szervezet. A rendelet meg­szüntetni kívánja ezt az álcázottságot és a gazdasági életben szokatlan ha­tározottsággal írja elő az őszinteség elvét. Ezzel ugyan lehetetlenné teszi a biztosító magánvállalatok részére a biztosítási ügyfél-szervezés egyik módját, ugyanakkor azonban nagy támasztéktól és biztonsági erőtől fosztja meg a biztosító egyesületeket. A biztosítási egyesületek szerepkörének tiszta meghatározását szolgál­ják azok a rendszabályok is, amelyek az egyesületek működését az alap­szabályokban megjelölt községekre korlátozzák és kimondják, hogy orszá­gos működést csak azok az egyesületek folytathatnak, amelyeknek tagjai rokon foglalkozási körhöz tartoznak. Idevág az a szabály is, hogy a tagok legkisebb és legnagyobb számát az alapszabályokban meg kell határozni, illetve e tekintetben a pénzügyminiszter dönt. Végül jellegzetes és szigorú az a szabály, hogy biztosító egyesület a tagsági járulékok megállapításánál ügynöki jutalékot (szerzési költséget) nem vehet számításba, ily jutalék fizetésére kötelezettséget nem vállalhat és ily jutalékot nem is fizethet. Ez a rendelkezés különösen lényegbevágó, mert a biztosítási egyesületek túl­nyomó része a biztosító magánvállalatok módjára, jutalék ellenében, főleg ügynökökkel szerezte állományát. A jutalékadási tilalom komoly keresztül­vitele esetén az egyesületek nagy része nem tud majd új tagokat szerezni kieső állománya helyébe és így sorvadásra ítéltetik. Valószínű, hogy e kor­látozás egyedül elégséges lesz ahhoz, hogy Magyarországon a biztosítási egyletek működését idők folyamán a legszűkebb térre szorítsa. A biztosítási egyesületi (temetkezési, stb.) járulékokra eddig nem alkal­mazták az 1927. évi X. tc.-nek a biztosítási díj érvényesítéséről szóló ren­delkezéseit. Tehát az egyesületek nem hívták fel tagjaikat a díjfizetésre és nem is adtak nekik utólagos időt a fizetésre. A díj meg nem fizetése okából való biztosítástörlés is teljesen az egyesület önkényére, illetve alapszabá­lyainak előírására maradt. Jelentős változást hoz ebbe a kérdésbe a ren­delet, mert megállapítja, hogy a biztosítási egyesületek a járulék fizetésével késedelmes tagjaikat csak akkor törölhetik tagjaik közül, ha előzőleg a tagnak — a mulasztás jogvesztő következményeire való írásbeli figyelmez­tetés mellett — utólagos fizetési határidőt engedélyeztek és a tag e köte­lezettségének a felhívás ellenére sem tett eleget. Ez a szabály annál érde­kesebb, mert bíróságaink az 1927. évi X. tc. rendelkezéseit a folytatólagos életbiztosítási díjakra nem alkalmazzák. Amíg tehát most már a biztosítási egyesületi tagokat 1 pengős tagdíjak elmulasztása esetén igazolhatólag írásban — tehát esetleg ajánlott levélben — fel kell szólítani a díjfizetési kötelemre, addig az esetleges többszáz pengős negyedévi díjat fizető élet­biztosító vállalati fél, joggyakorlatunk szerint, ilyen felszólításra nem szá-

Next

/
Thumbnails
Contents