Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 8. szám - A biztosításszerű tevékenységet folytató egyesületekről

492 mithat és a díjfizetés elmulasztásával a biztosító társaság kockázatviselési kötelezettsége is megszűnhet, vagy a residiumokra csökkenhet. A biztosítási egyesületek vagy élet- vagy kárbiztosítással foglalkoznak. Utóbbi esetben az egyesületek biztosítási kötelezettségeiket a bekövetkezett biztosítási eseményekhez mérten a tagok között való aránylagos felosztással (felosztó-kirovó rendszer) is fedezhetik. Ha azonban életbiztosítással foglalkoznak (pl. temetkezési segélyt nyújtanak), biztosítási kötelezettségeiket csak előre meghatározott, egyszeri, vagy ismétlődő hozzájárulásokból fedezhetik (várományfedezeti rendszer). Milyenek lehetnek ezek a hozzájárulások? A rendelet erre is ad útmutatást. Az egyes egyesületek kötelesek beterjeszteni biztosítástechnikai működési tervüket és ebben fel kell sorolniok azokat az elveket, amelyek szerint a tagsági járulékokat és az ebből képzendő tartalékokat megállapítják. Könnyebbség kedvéért a rendelet táblázatot is közöl és ha az átlagjárulék kiszámításánál az egyesület ezt veszi alapul, a járuléktartalékot pedig ugyancsak a rendelethez mellékelt táblázat alkalmazásával határozza meg, úgy nem is kell technikai működési tervét beterjesztenie. A rendelet a járuléktartalék kezelésére és elhelyezésére is ad utasítást. Az egyesületek legalább 5 évenként — nyugdíjszerű juttatást nyújtó, valamint átlagdíjakkal működő egyletek 3 évenként — kötelesek a járuléktartalékot megállapítani és azt biztosításmatematikai szakértővel megvizsgáltatni. A járuléktartalék elhelyezésére) szolgáló vagyon pedig csak a biztosító magánvállalatokra nézve megszabott módokhoz hasonlóan helyezhető el. A járuléktartalék fedezésére szolgáló vagyontárgyakat az egyesület egyéb vagyonától elkülönítve köteles kezelni. Az egyesületek a rendelet hatálybalépésétől számított 30 nap alatt kötelesek voltak alapszabályaikat és legutolsó 2 évi zárszámadásaikat a pénzügyminiszterhez felterjeszteni. Ha a pénzügyminiszter ezekből vagy a további eljárás során azt állapítja meg, hogy valamely egyesület a fentebb vázolt rendeleti követelményeknek nem tud eleget tenni, az egyesület a jövőben csakis mint „önsegélyző egyesület" folytathatja működését. Vannak egyesületek, melyek egyáltalán nem állanak biztosítási viszonyban tagjaikkal. Ez az eset, ha valamely biztosító magánvállalat mint együtt kötelezett adóstárs egyetemleges kötelezettséget vállal az egyesületi tagokkal szemben, vagy pedig, ha valamely egyesület egyszerűen és nyíltan csak közvetíti a biztosítási ügyleteket valamely biztosító magánvállalat részére. Ezekre az egyesületekre a pénzügyminiszter felügyeleti joga nem terjed ki, azonban a rendelet előírja, hogy az illető egyesület feletti felügyeletet gyakorló miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg láttamozza, illetve hagyja jóvá a most említett egyesületek alapszabályait is. * Lássuk ezek után, hogy miképpen oldották meg a biztosítási egyesületek kérdését a volt Ausztria területén. Az átalakulás után az Ostmarkban működő sokezer kis egyletet a kormányzat egyszerűen feloszlatta és egy átvezető szervvel arra törekedik, hogy az állományokat hét magánbiztosító társaságba beolvassza, illetve közöttük felossza. A biztosítási szerződésből eredő jogok és kötelezettségek átszállása azonban nem tökéletes, mert a