Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 8. szám - A biztosításszerű tevékenységet folytató egyesületekről

490 A biztosításszerű tevékenységet folytató egyesületekről. Magyarországon — főleg vidéki helyeken — többszáz biztosítási egylet folytatja működését és ezek sok százezer magyar földművestől és iparostól szedik be járulékaikat. Igen tekintélyes — becslések szerint több millióra rúgó — díjat szednek be ezek az egyesületek tagjaiktól, akikkel szemben mindenféle biztosítási szolgáltatást vállalnak. Vannak egyesületek, amelyek elemi károk ellen — főleg tűz ellen — kívánják védelmezni tagjaikat, a legtöbb egyesület azonban temetkezési segélyt ígér a tagok hozzátartozóinak halál esetére. A tagok nagy száma és a beszedett díjak tekintélyes összege indokolttá teszi a biztosító egyesületek iránti állami érdeklődést. Méltán érdeklődhet a közület aziránt, hogy miként kezelik a magyar nép széles köreinek pénzét és hogy minő biztonsággal számíthatnak a felek az egyesületek által vállalt szolgáltatások teljesítésére. Evvel szemben meg kell állapítanunk, hogy kormányzatunk mindez ideig nem foglalkozott kellő gondossággal ezekkel az egyesületekkel. Szerte az országban szabadon alakultak, virultak, változtak, buktak és olvadtak egymásba ezek a szervezetek, amelyek csak a belügyminiszter formális alapszabályvizsgáló felügyelete alá estek. Amíg a biztosító magánvállalatokat az 1923. évi VIII. tc. és az ennek alapján kiadott rendeletek egész sora szabályozta — utalok itt a m. kir. pénzügyminiszter úr által ez év júliusában kiadott, több mint 300 oldalas biztosítási felügyeleti jogszabály-gyűjteményre — a biztosítási egyesületekre a laisser fairé korlátlan elve állott. Ezt az állapotot szüntette meg most a m. kir. minisztérium 4070/1940. M. E. számú rendelete, mely „biztosítási, vagy biztosításszerű tevékenységet folytató egyesületek állami felügyeletéről" szól. Az új rendelet mindenekelőtt különbséget tesz a „biztosító" egyesületek és az „önsegélyző" egyesületek között. Az előbbiek járulékfizetés ellenében bizonyos események bekövetkeztére biztosítástechnikai elvek szerint előre meghatározott szolgáltatásokra vállalnak feltétlen kötelezettséget. Ezek az egyesületek a jövőben a pénzügyminiszter felügyelete alá tartoznak. Nem ügyel a pénzügyminiszter azonban az önsegélyző egyesületekre, amelyek ugyancsak vállalhatnak bizonyos események bekövetkezése esetére előre meghatározott mértékű szolgáltatásokat, azonban csak attól függően, hogy az annakidején fennálló anyagi helyzetük e szolgáltatások térítését megengedi. A rendelet szerint az önsegélyző egyesületek tartoznak szolgáltatásaik ily feltételes voltát alapszabályaikban és a tagok kezén forgó nyomtatványaikban szembetűnő betűkkel megemlíteni. Így a tagoknak rögtön látniok kell, hogy csak jótékonykodó segítségre számíthatnak és ez bizonyára el fogja riasztani őket attól, hogy tömegesen fizessenek időszakonként visszatérő határozott járulékokat a bizonytalan ellenszolgáltatásért ily „önsegélyző'" egyesületnek. A rendelet a pénzügyminiszter felügyelete alá tartozó „biztosító'" egyesületekre néhány érdekes és jellegzetes szabályt teremt. Így megállapítja, hogy a biztosító egyesületek működése nem irányulhat nyerészkedésre és az egyesület biztosítási tevékenységén kívül más gazdasági jellegű tevékeny-