Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A részvényjog reformja, a szövetkezeti kérdés és a magánjogi törvénykönyv tervezete

32 SZEMLE X A részvényjog reformja, a szövetkezeti kérdés és a magánjogi törvénykönyv tervezete. (Idézetek Antal István igazságügyi államtitkárnak az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál mondott nagyszabású beszédéből.) „ ... Rátérek arra a problémára, amelyet legelőször kellett volna említenem, mint legfontosabb problémát: a részvényjog reformjának kérdését. Igen t. Képviselőház! Jelentem a t. Képviselőháznak, hogy az erre vonatkozó első tervezet egy igen kiváló és európai hírű magyar kereskedelmi jogi szakértőnek, Kuncz Ödön egyetemi professzornak közreműködésével már az igazságügyminiszter úr kezében fekszik és a közeljövőben az arra illetékes tényezők elbírálhatása elé kerül, indokolásával együtt. ... A tervezet megalkotója figyelemmel van a bírói gyakorlat jogfejlesztő eredményeire és hatására, a szakirodalom, valamint a szakkörök óhajaira és végül az 1917 óta létrejött tervezetekre. Az előkészítésnek ebből a módjából következik, hogy itt nem egy mindenáron reformálni, újítani akaró célzatról, sötétbe ugrásról lesz szó, hanem egy minden tekintetben alaposan előkészített és az idő követelményei által megérlelt reformról, amelynek teljesítése által a magyar törvényhozás régi tartozását róná le a nemzetgazdasággal, az egész magyar nemzettel szemben. ... A közvélemény széles rétegeiben meggyengült a bizalom a részvények iránt, szétfoszlott a részvénypapirok nimbusza. Mindezt lehetővé tette a mai részvényjog négy hiányossága, nevezetesen: az alapítás reális voltának nem kellően való biztosítottsága, az ügyvezetés hiányos ellenőrzése, a részvényvédelem nem kellő kiépítettsége és végül az a hiánya a részvény jognak, hogy az alaptőkeemelésből származó új részvényeket intézményesen nem biztosította a régi részvényesek számára. A hiányok felsorolásával egyben adva van a kibontakozás útja is. A részvényjogi reformnak nálunk két célja lehet: helyre kell állítani a részvények tekintélyét és nimbuszát, de ugyanakkor intézményesen biztosítani kell a kisrészvényesek és a kistökések védelmét, mert ezzel az állam nem csupán elsődleges kötelességet teljesít ezekkel a tömegekkel szemben, hanem egyenesen szociálpolitikai feladatot is végez, mert ne felejtsük el, hogy a kistőkék a szorgalmas alkotó munka alapján összegyűjtött takarékosságból erednek. Aki ezt a takarékosság alapján született tőkét védi, az a nemzeti munkát védi. Tehát ez a cél. Hangsúlyoznom kell azt is, hogy egy ilyen modern, új részvény jog és a részvényesek védelmének erőteljesebb kiépítése nem csupán a részvényeseknek, nem csupán a hitelezőknek, hanem magának a részvénytársaságnak is elemi érdeke, mert egy új, modern részvényjog emeli a részvények értékét és népszerűségét és anienynyiben ez bekövetkezik, lehetővé válik, hogy a részvénytársaságok tőkeszükségleteik kielégítése tekintetében ennek legközvetlenebb és legreálisabb lehetőségéhez fordulhassanak, amely ma, éppen a részvények nimbuszának megtépázottságánál fogva, el van zárva előlük: az alaptőkeemeléshez. Van egy másik szempont is, ez pedig az alkalmazottak szempontja, az ehhez kapcsolódó szociálpolitikai szempont. Ne felejtsük el, hogy a magyar részvénytársaságok tulajdonában 1934-ben 3 milliárd pengő saját tőke és 5 milliárd pengő idegen tőke volt. Nem is tudnám megmondani, hány