Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - Az 1939. év hiteljogi gyakorlata

29 mért idő alatt kifogás tárgyává nem tehetett (Mtkv. 1242. §). Ebből következik, hogy az intézet teljesítését a felperes részéről kifogás nélkül történtnek és elfogadottnak keli tekinteni. Ebben a kérdésben nincs jelentősége annak, hogy a felperes követelése 5 év alatt nem szűnhetett meg elévülés útján, mert az említett 5 év ebben az esetben nem is mint elévülési, hanem mint olyan idő jön tekintetbe, mely idő alatt a felperes kifogásait előterjeszthette volna és mely kifogás előterjesztésének hiányában a teljesítés elfogadását keli megállapítani (C. 2771/39). Nem ez a helyzet azonban akkor, ha a betevő, illetve a jogosított kiskoní. E tekintetben a C. 612/39. számú határozat a következőket mondja ki: Ha a dollárban kifejezett kötelem tartalmát valamely jogszabály akként állapítja meg, hogy a kötelezett fél a fennforgó körülmények között a felek megállapodásának esetén kívül is a dollárnak a kötelem keletkezésének idején fennálló értéke szerint köteles teljesíteni és akár a törvényes, akár más meghatalmazott a kiskorú hiteleső nevében a nélkül, hogy ezért valamely ellenszolgáltatást kapott volna, ennél kisebb összegben fogadja cl a teljesítést, illetve ily teljesítés esetében mulasztja el a szükséges jogfenntartást, ez azonos jelentőségű az ingyenes joglemondással. A kiskorú betevővel szemben tehát az ekként nyilvánuló ingyenes joglemondás nem hatályos és fennmarad az a joga, hogy a ki nem fizetett különbözet iránti követelését érvényesítse (C. 612/39). Effektív teljesítés kikötése esetén, vagyis mikor felek megállapodása az volt, hogy alperes a betevő részére valóságos dollárban vagy NewYorkra szóló csekkben teljesítsen, a C. ítéletében az értékállóság kikötését, illetve e kikötés fikcióját a teljesítés effektivitása korlátozza. Ebben az esetben már nem az elhelyezés időpontjában érvényben volt árfolyamot, hanem egy alacsonyabb árfolyamot állapít meg irányadónak, azzal az indokolással, hogy alperes a Magyar Nemzeti Bank engedélyének hiányában ebben az esetben nem teljesíthet és a dollárban való teljesítést nem is ajánlotta fel. Ennek pedig az anyagi jogszabályok szerint való következménye az, hogy az alperes csak pengő fizetésével teljesíthet és hogy felperesnek a valóságos dollárok helyett azt az értéket kell megkapnia, ametyhez akkor jutott volna, ha a dollár bankjegyet valóságban megkapja. Minthogy pedig a most fennálló szabályok értelmében a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzintézetek a hozzájuk beszolgáltatott dollárbankjegyekért dolláronkint 5.10 pengőt fizetnek, a betevőt dolláronkint ez a pengő összeg illeti. Megjegyezte a kir. Kúria, hogy ezzel az átértékeléssel a felárszámítással teljesítendő ügyleteknek a 300/1936. M. E. sz. rendelet szerint korlátokhoz kötött körét nem tágította ki, hanem ennek a rendeletnek kisegítőszabályként való alkalmazása útján a valóságos dollárfizetést helyettesítő kötelezettség mértékét jelölte meg (C. 4013/38, 4072/38). Az idegen valutában meghatározott kölcsön kérdésében a Kúria hasonló álláspontot képvisel, mint a nem effektív valutában kifizetendő valutabetét esetében: A felek azzal, hogy a pengőben folyósított kölcsönt a szilárdnak tartott angol fontban rögzítették, csupán annak értékállandóságát, vagyis az adott értéknek megfelelő érték visszaadását kívánták biztosítani. Az a körülmény, hogy a hitelező a kölcsönt fontkölesönnek nevezte, nem jelenti az effektivitás kikötését. De még ha effektivitást is kötöttek