Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - Az 1939. év hiteljogi gyakorlata

30 volna ki a felek, e kikötés a devizarendeletek értelmében teljesíthető nem volt. Az adós ilyen esetben olyan pengőösszeget tartozik fizetni, amilyen értéket az angol font a kölcsön folyósításakor képviselt (C. 5195/38). A zürichi koronajegyzésben rögzített kötvény valorizációs kikötés értelmezése szempontjából is ezt az álláspontot foglalta el a joggyakorlat: az alperes által kibocsátott kötvény szövege szerint a kötvények beváltási értéke a pénznek zürichi jegyzése alapján értékelendő. Ezen az alapon az alperes a beváltásra kerülő kötvényeket éveken keresztül a kötvény kibocsátása idejében érvényben volt 0.75 zürichi jegyzés alapulvételével 8.30—8.40 pengőben állapította meg és fizette. Felperesek arra való tekintettel, hogy a svájci szövetségi tanács a svájci frank értékét 1936. év szeptemberében csökkentette, a tulajdonukban volt kötvények beváltási értékeként magasabb pengőösszeget követelnek. A C. nem találta jelentősnek azt, hogy milyen árfolyamon jegyezték 1936 decemberében a pengőt Zürichben, sem annak, hogy abban az időben már nem a kötvények kibocsátásakor volt értékű svájci frankban, hanem a svájci szövetség tanácsának 1936 szeptember hó 27-én kelt határozata alapján csökkentett értékű svájci frankban történt a pengő árfolyamának jegyzése. Akkor ugyanis, amikor a felek a fizetendő összeget a kötvény kibocsátása idején érvényben volt 0.75-ös jegyzésben rögzítették, nyilván nem a svájci frank értékhullámzásának veszélyét kívánták magukra vállalni, hanem a fizetendő összeg értékállandóságát, vagyis azt kívánták biztosítani, hogy a kötvénytulajdonosok olyan értékű belföldi fizetési eszközt kapjanak, mint a kötvény kibocsátása idején az abban foglalt átszámítás szerint jelentkező belföldi fizetési összeg képvisel (C. 3312/39). 12. A váltóhitelezői minőség a hátiratok összefüggő láncolatán kívül köztörvényi úton, köztörvényi legitimációval is igazolható oly értelemben, hogy aki fizetést követel, igazolhatja magát mint az utolsó váltószerű birtokos jogutóda (C. 674/38). Ha a váltóadós a váltóösszeget a kölcsönadó szövetkezetnek ügyvezető igazgatósági tagja kezéhez kellő időben a váltó kiszolgáltatása ellenében kifizette, ez joghatályos fizetés, mely az adós kötelezettségét a hitelezővel szemben megszünteti, mégpedig akkor is, ha a váltó ellenértéke a hitelező szövetkezet pénztárába nem folyt be (C. 42/39). Az az alperesi kifogás, hogy a felperes csupán behajtási megbízással jutott a váltó birtokához és hogy a kitöltetlenül átvett váltón önmagát nevezte meg rendeivényesnek, az állandó bírói gyakorlat szerint nem vonja maga után a saját nevében fellépő felperes keresetének elutasítását aktorátus hiánya miatt, hanem mindkét körülmény csak azt a jogi következményt vonná maga után, hogy felperes tűrni tartozik az alperesi váltóadós mindazon kifogásait, melyek őt a felperesi jogelőddel szemben megilletik (C. 1187/39). Ha a saját váltó kibocsátója a váltóaláírás és a hitelezőnek való átadása alkalmával a váltókötelezettség feltételeként kikötötte, hogy a váltót még egy általa megnevezett személy is írja alá, ez azonban elmaradt, a váltókeresettel megtámadott adós a felperes hitelezővel szemben a váltókötelezettség kikötött feltételének bekövetkezéséből merített kifogását sikerrel érvényesítheti (C. 502b, 38). A gazdaadós védettsége dacára a váltó lejáratkor legalább a kamatot tartozik megfizetni, ellenkező esetben a hitelező nem köteles egy későbbi lejárati napot elfogadni és jogo-