Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - Az 1939. év hiteljogi gyakorlata

23 jegyzés elmaradása esetén az egymásközti jogokat és kötelességeket szabályozza (C. 3837/38). Kft. szerződést, melynek tagjai között házastársak vannak, nem kell közjegyzői okiratba foglalni (C. 4131/38). A társasági szerződésnek olyan módosítása, mely az ügyvesetök díjazását kizáró eddigi rendelkezést a társasági szerződésből kihagyta, a tagok kötelezettségét terhesebbé teszi, az ily határozat érvényességéhez tehát az 1930 :V. tc. 74. § 4. bek. értelmében a társaság valamennyi tagjának hozzájárulása szükséges. Az ilyen hozzájárulás hiányában érvénytelen taggyűlési határozat önmagában semmis, megtámadására tehát szükség nincs, de a megtámadási jog gyakorlásának tárgya sincs, az ilyen taggyűlési határozat hatálytalanságának megállapítására a Pp. 130. § szerinti megállapítási kereset alkalmas (C. 2681/39). A Kft. belső viszonyaira tartozó ügyvitel és ügyvezetés tekintetében a társasági szerződés vagy taggyűlési határozat az 1930 :V. tc. 51. §-ának 2. bekezdésében foglalt szabálytól eltérően rendelkezhetik, az ügyvitel vagy annak valamely részét egyik ügyvezetőnek tarthatja fenn és ebből a többi ügyvezetőt kizárhatja. Megengedett a joggyakorlat értelmében a képviseleti jognak a társasági szerződés és az azonos értelemben rendelkező taggyűlési határozat szerint oly módon való szabályozása is, hogy a társaságot két ügyvezető képviseli, akik közül egyiknek mindig a meghatározott személynek kell lennie (C. 5830/38). 11. Valutatartozások. Amennyiben a felek között az a megállapodás létcsült, hogy a betétösszeg értékállandósága a felperes részére biztosíttatott, akkor a teljesítés mértékét meghatározó szabálynak elsősorban ezt kell tekinteni, és a valódi svájci frankbankjegyekben való teljesítésre vonatkozó kikötést csak olyan értelmezéssel lehet alkalmazni, hogy az ily módon eszközölt fizetés az alperest kötelezettsége alól csak akkor mentesíti, ha a svájci frank értéke a teljesítés idején is azonos maradt (C. 4662/38). Dollárbetét esetében azonban a gyakorlat nem követeli meg az értékállandóságnak a betevő javára való kikötését, így abban az esetben, mikor a felek a betétösszeg értékállandóságának biztosítása felől kifejezett megállapodással nem rendelkeztek, a C. a dollár értékcsökkenésének közismert körülményeire való tekintettel a K. T. 326. §-ának 2. bekezdésében foglalt szabályt nem alkalmazza és a pénzintézet a betét dollárösszegének az elhelyezés idejében fennállott pengő értékét köteles megtéríteni (C. 4721/38, 5721/38). Ez az álláspont jut érvényre az 1920 októberében nyitott dollárszámla értékelésének tekintetében is (C. 360/39). A dollárbetétek átértékelése körében nagy jelentőségű a kir. Kóriának a jogfenntartás szempontjából hozott határozata. E szerint 1933-ban, vagyis akkor, mikor az intézet a betétesnek betétkönyvében elhelyezett dollárkövetelését a Magyar Nemzeti Bank 3.97 pengő árfolyamon fizette ki, a betevőnek tudnia kellett, hogy betétje az elhelyezés idején milyen értéket képviselt, tehát ismernie kellett azt a Mtrányt, ami őt az alacsonyabb árfolyamon való kifizetés folytán érte, így módjában állott, hogy ezt előterjessze és esetleges jogait fenntartás útján megóvja. Jogszabály ugyanis, hogy ha az adós a kötelezettség tárgyát a hitelezőnek átszolgáltatja, és a hitelező ezt kifogás nélkül elfogadja, a kötelem teljesítés útján megszűnik. E szabály alól csak akkor lehet kivételt tenni, ha a teljesítés olyan fogyatékosságban szenvedett, melyet a hitelező annak elfogadása idején nem ismert, tehát nyomban, vagy a körülményekhez