Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 6. szám - Jövőbeli jogok biztosítása. Opció és rokonformái

370 az alperest kötelezettsége alól, ha a dollár a betét elhelyezésekor és a teljesítés idején ugyanazt az értéket képviselte. (C. VII. 627/1940.) A fedezeti váltó az anyagi jog szerint a felek hozzájárulásával felhasználható ugyan a fedezett követeléstől különböző követelés érvényesítésére is, ez a jogosultság azonban nem terjed ki a fedezeti váltó alapján kibocsátott fizetési meghagyásnak ugyanilyen módon igénybevehetésére, ha ez jogerőre emelkedik a nélkül, hogy a felek a bíróság előtt egyezően kinyilatkoztatnák, hogy a váltó most már más követelést fedez, mint a meghagyás kibocsátásakor. Ha tehát az alperes a váltófizetési meghagyás kibocsátása után vissza is kapta az eredeti célját már betöltött fedezeti váltót és ha jogot is nyert arra, hogy ezt a váltót más követelése fedezésére használhassa fel, a fedezett követelés változásának bejelentése nélkül jogerőre emelkedett meghagyást ennek a más követelésének a behajtására nem vehette igénybe. De nem tehette ezt az eredetileg fedezett követelése tekintetében sem, még ha ez a követelés esetleg nem szűnt is meg, mert a fedezeti váltó kiadásával és kifejezetten más rendeltetéssel való visszavételével a hitelező lemondott eredeti követelésének az annak fedezetére adott váltó útján való behajtásáról. (C. V. 538/1940.) A csődtörvény 3. §-a szerint a közadós a esődnyitás joghatályának kezdetével elveszti kezelési és rendelkezési jogát a csődtömeghez tartozó vagyon felett. Ez a szabály a jogügylet útján való rendelkezésekre nézve a semmisséget jelenti, amit a törvény 6. §-a kifejezésre is juttat. Igaz, hogy a 6. § a hitelezőkkel való semmisséget mondja ki, azonban ez nem jelenti azt, hogy a közadósnak csődnyitás után történt rendelkezéseit a csőd tartama alatt is csak viszonylag a csődhitelezők megtámadása esetén semmisek. A csődtörvény ugyanis a közadós ügyleteit illetően különbséget tesz megtámadható és semmis ügyletek között. Az előbbiek körébe a csőd előtt kötött, az utóbbiak körébe pedig a csőd alatt tett rendelkezésekből eredő ügyletek tartoznak. A megtámadható ügyletek a sikerre vezetett megtámadásig érvényesek és megtámadásuk az erre jogosított fél elhatározásától függ, viszont a semmis ügyletek már a jogszabály erejénél fogva hatálytalanok. A Cst. 6. §-ának rendelkezése tehát, ha egyszer semmisséget állapít meg, nem értelmezhető úgy, hogy a közadósnak a esődnyitás után tett ügyleti rendelkezései csak a hitelezők megtámadása esetén semmisek, hanem azt jelenti, hogy ettől függetlenül semmisek mindaddig, amíg a csődeljárás folyamatban van, illetve amíg érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy a csődvagyonnak a hitelezők egyenlő kielégítésére kell szolgálnia. Jelen esetben igazolást nyert ugyan, hogy az adós elleni esődeljárást megszüntették, figyelemmel azonban arra, hogy a csődöt vagyonhiány okából szüntették meg és hogy a Cst. 237. §-a szerint ha a csőd megszűnte után olyan vagyont fedeznek fel, mely a csődtömeghez tartozott volna, úgy e vagyon minden más hitelező kizárásával azokat a csődhitelezőket illeti, akiknek bejelentett és megállapított követelései a csődvagyonból teljesen ki nem elégíttettek; a kir. Kúria azt az álláspontot foglalta el, hogy a csőd hatálya alatt létesült engedményezés alapján a esőd megszüntetése után sem .érvényesíthet a vagyonbukott engedményező jogán a felperes jogokat. (C. VII. 5566/1939.) A ranghellyel rendelkezés joga a jelzálogjog tkvi kitörlésével egyidejűleg, vagyis akkor szűnik meg, amikor a tulajdonos elmulasztja a törvény