Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - A munkaviszonyt szabályozó legújabb jogszabályaink

332 törvényeké pedig 2998-ra rúg, vagyis míg a múlt század elejéig évenként átlag csak 6, addig az utolsó szá­zadban már 30 új törvényt hoztunk. Az 1867 óta kiadott s nem egy íz­ben törvénypótló rendeletek száma mintegy 25.000-et tesz ki. A jogsza­bályoknak ez a nagymérvű felduz­zadása azonban nem magyar különle­gesség, hanem világjelenség s ma­gyarázatát abban leli, hogy a gazda­sági és politikai viszonyok kalei­doszkópszerü folytonos változása szü­net nélkül újabb kérdéseket vet fel s a rohanó élet azoknak még cseké­lyebb fontosságú ügyekben is lehető gyors megoldását sürgeti. Újabban eddig ismeretlen problémák (pl. az autarchia, egykézrendszer stb.) fel­merülése a káoszt még jobban nö­veli. A megoldásukat tartalmazó ha­zai jogszabályokban azonban éppúgy benne van a magyarság egyéni fel­fogása, mint irodalmában, művésze­tében, zenéjében vagy szokásaiban s ha ezek a gazdaságjogi szabályok néha idegen behatás alatt jöttek is létre, a maguk összességében mégis a magyar jogi gondolkodás sajátos nemzeti színezetét tüntetik fel. Elő­adó ezt a számos közép- és újkori magyar törvény rövid jellemzésével mutatta ki. Majd kitért a jövő teen­dőinek irányelveire is, főkép rész­vény- és szövetkezeti jogunk függő­ben lévő kérdéseinek várható megol­dására és 900 év történetének szin­téziséből azt a végső következtetést vonta le, hogy a magyarság mindig felismerte a Gondviselés által Közép­Európa szívében kijelölt hivatását s ezért tudta megőrizni életerejét há­rom nagy nemzeti katasztrófa: a ta­tárjárás, a mohácsi vész és Trianon ellenére is, mert az optimista világ­szemlélet, mely csak erkölcsi alapo­kon álló nemzetek életforrása, vala­mint kiváló jogérzéke mindig képessé tette arra, hogy fennmaradásának anyagi feltételeit állandóan biztosít­hassa s gazdasági jogát erkölcsi tar­talommal telítve a legnehezebb kér­déseket is sikeresen oldja meg. * A bázeli Agráralap intézőbizott­sága 1940 március 30-án elhatározta, hogy az 1938 április 27-i határozat alapján azoknak az igényjogosultak­nak (ú. n. optánsoknak), akik a má­sodik részfizetésben részesültek, to­vábbi, éspedig a második részfizetés 40%-át kitevő pótfizetést eszközöl. Azok az igényjogosultak, akik a má­sodik részfizetés teljesítése idején Magyarországon laktak, a pótfizetésre való igényjogosultságukat igazoló ira­tokat (a második részfizetés összegé­nek tárgyában kiadott értesítést) nyugtájukkal együtt a Vegyes Döntő­bíróságok mellett működő Kormány­megbízottak Hivatalánál (Budapest, II., Kagyló-utca 3.) nyújtják be. A pótfizetés szintén svájci frankban fog történni, az aranykorona svájci frankra a szerint az eljárás szerint fog átszámíttatni, amelyet a fizetés időpontjában a Nemzetközi Fizetések Bankja alkalmaz a devizáknak az alapszabályaik szerinti számolási ér­tékre való átszámításánál. A külügy­minisztériumnak a pótfizetésre vonat­kozó hirdetménye a Bp. K. 1940. évi április hó 7-i 77. számában tétetett közzé. Magyarország Magánjogi Törvény­könyvének hivatalos német fordí­tása, amelyről a februári számban (104 old.) megemlékeztünk volt, most már a m. kir. igazságügymi­nisztérium segédhivatali főigazgató­jánál közvetlenül vagy bármely jogi szakkönyvkereskedésben kapható. A testes (XI. 662. oldal) kötet ára fűzve 12.— pengő.

Next

/
Thumbnails
Contents