Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - A munkaviszonyt szabályozó legújabb jogszabályaink

323 Gazdasági jelentősége és nagy hordereje a kérdések szabályozásának abban van, hogy a munkaidő szabályozásával a munkalehetőségek szaporodnak, az alkalmazottaknak a továbbképzésre, tanulásra és nemes szórakozásokra lehetőség nyilik, a legkisebb munkabérek megállapításával minden munka megfelelő ellen értékben részesül, míg fizetéses szabadság nyújtása a dolgozó embernek a munkából bizonyos időre való kikapcsolása útján az alkalmazottak szellemi és testi erejének felfrissülésére vezet. Jogalkotásunk szociális jelentőségű jogszabályai között határkövet jelent az 1931 : XXVI. törvénycikk felhatalmazása alapján kiadott 6G60/1935. M. E. számú rendelet, amely módot ad az egyes iparágakban a nyolcórás munkanap bevezetésére és a legkisebb munkabérek megállapítására. Az említett rendelet kivételes felhatalmazáson alapszik, tehát ideiglenes jellegű. Az érintett kérdések jelentősége pedig megkívánja, hogy megfelelő törvény alkotásával, állandó szabályozást nyerjenek. Ez a szükséglet hívta létre a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1937 : XXI. törvénycikket, amely a munkaügy problémájának három nagy kérdését éspedig a munkaidőt, a legkisebb munkabért és az évenkénti fizetéses szabadságot rendezi. Az 1937 : XXI. törvénycikk kerettörvény, amelyet a törvény általános indokolása szerint is, az illetékes miniszterek vannak hivatva tartalommal megtölteni. A törvény 18. §-a ki is mondja, hogy az illetékes miniszterek határozzák meg a törvény hatálybalépésének idejét és gondoskodnak a törvény végrehajtásáról. Bár gyakorlati élet szempontjából az 1937 : XXI. törvénycikk alapján kiadott rendeletek a fontosabbak, szükséges mégis a törvény rövid ismertetése. Az 1937 : XXI. törvénycikk voltaképen kibővítése és továbbfejlesztése a oütiO/1935. M. E. számú rendeletnek. A törvény az említett rendelettel szemben a fizetéses szabadságot is rendezi és a munkaidőt nemcsak az iparban és kereskedelemben, hanem más foglalkozási ágakban is szabályozza. A törvény személyi hatálya — a 2. $-ban felsorolt néhány szolgálati ágazat kivételével — kiterjed a szolgálati viszonyra, akár természetes, akár jogn személy a munkaadó, ha üzlete, üzeme, egyéb vállalata vagy kereső foglalkozása körében másnak akár testi, akár szellemi munkáját ellenérték fejében igénybe veszi, mégpedig akkor is, ha az üzletnek, üzemnek, vállalatnak vagy foglalkozásnak oktató vagy jótékonysági jellege van. A törvény I. fejezete értelmében, — az illetékes miniszter által a közérdek és a gazdasági szempontok, illetőleg a kérdéses iparág vagy foglalkozás természetének figyelembevételével megállapított kivételektől eltekintve — a tisztviselők munkaideje heti 44 óránál, a többi alkalmazottak munkaideje pedig, a munkaközi szünetek beszámítása nélkül, heti 48 óránál általában több nem lehet. A heti 48, illetőleg 44 órán túl, teljesített munka általában túlmunkának számít s azt a munkaadó a rendes munkadíjnál legalább 25%-kai magasabban A törvény II. fejezete értelmében az 1. §. hatálya alá eső szolgálati ágazatokban, amennyiben a munkabérek indokolatlanul alacsonyak, legkisebb munkabér megállapításának van helye. Az illetékes miniszter által a munkaadók, munkavállalók és más gazdasági érdekeltségek képviselőiből összeállított bizottságok vannak hivatva a legkisebb munkabérek megállapítására.