Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - Az egyenesadó reformja

319 29.100/1940. K. K. M. sz. rendelet (Bp. K. 1940. 74. sz.) szerint az a kereskedő, illetőleg iparos, aki árut továbbeladással vagy feldolgozással foglalkozó kereskedőnek, illetőleg iparosnak elad, vagy bizományba ad, köteles a vevőnek, illetőleg bizományosnak számlát vagy jegyzéket kiszolgáltatni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a vásárcsarnokokban, továbbá a vásárokon és piacokon kötött ügyletekre. Ma az eladó e kötelezettségének nem tesz eleget, a vevő köteles ezt a körülményt az elsőfokú közigazgatási hatóságnak bejelenteni. A vevő a számlát vagy jegyzéket, az eladó pedig annak másolatát egy éven át megőrizni köteles. Minden kereskedő és iparos, aki áruknak árusításával foglalkozik, köteles az árukat — az élelmieikkek kivételével — ármegjelöléssel ellátni, a kirakatban elhelyezett áruk árát feltüntetni, az élelmicikkek eladási árát tartalmazó árjegyzékeket pedig az üzlethelyiségben vagy árusítóhelyen kifüggeszteni. A biztosító magánvállalatok életbiztosítási díjtartalékának fedezetéül szolgáló értékpapírok értékelése tárgyában 2310/1940. M. E. sz. alatt kibocsátott kormányrendelet (Bp. K. 1940. 72. sz.) szerint az életbiztosítási díjtartalék fedezetéül megjelölt értékpapírokat legfeljebb a) a számadási év utolsó napjának árfolyamán, — illetve forgalmi értékén, vagy pedig b) az évi átlagos árfolyam, — illetve forgalmi értéken lehet a mérlegbe felvenni. A tőzsdén jegyzett értékpapírokat az életbiztosítási díjtartalék fedezetéül legfeljebb az évi átlagos árfolyamon, a tőzsdén nem jegyzett értékpapírokat pedig legfeljebb évi átlagos forgalmi értéken lehet megjelölni. Ha azonban a mérlegbe felvett érték az évi átlagos árfolyam-, illetve forgalmi értékénél kisebb, az értékpapírok a díjtartalék fedezetéül legfeljebb a mérlegbe felvett értéken jelölhetők meg. — Ha az életbiztosítási díjtartalék fedezetéül megjelölt értékpapíroknak a fentiek szerint megállapított értéke nagyobb, mint tiszta hozadékuknak az élelbiztosítási díjtartalék kiszámításánál alkalmazott kamatióhbal megállapított tökeértéke, azokat legfeljebb ez utóbbi értékben lehet az életbiztosítási díjtartalék, fedezetéül megjelölni. (Az 5620/1933. M. E. sz. rendelet 4. $. (2) bek. 6. pontja hatályát veszti.) A hiteles könyvvizsgálói képesítő vizsgára bocsátásnak a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területekre vonatkozó szabályozása tárgyában kibocsátott 2530/1940. M. E. sz. rendelet (Bp. K. 1940. 78. sz.) megállapítja azokat a visszacsatolt területeken a visszacsatoláskor hatályban volt jogszabályoknak megfelelően megszerzett okleveleket, amelyek a hites könyvvizsgálói képesítő vizsgára bocsátás szempontjából a 45.000/1931. 1. M. sz. rendeletben és az ezt kiegészítő rendeletekben említett főiskolai oklevelekkel egyenlő liatáhjéak. — A 45.000/1931. I. M. sz. rendelet 18. §-a pJapján 5 év alatt vizsgát tehet az is, aki az imént említett 18. §-ban meghatározott előfeltételeknek a visszacsatolt területeken tett eleget. Az átmeneti revieori tanfolyamot (45.000/1931. I. M. sz. rendelet 18. §. (1) bek., 2. pont,) a kassai kereskedelmi főiskolám is el lehet végezni; ezt a tanfolyamot a vallásés közoktatásügyi miniszter szeivezi meg. Az óvadékképes értékpapírok jegyzékének, valamint az üzleti biztosítékul és bánatpénzül elfogadható értékekre vonatkozó rendelkezések újabb megállapítása tárgyában kiadott 4260/1929. M. E. sz. rendelet (közzétéve a Bp. K. 1929. évi október hó 15-i számában) mellékletei (közzétéve a 174.840/1936. IV. a. sz. pénzügyminiszteri rendelettel a Bp. K. 1937. évi június hó 15. számában)