Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A biztosítással foglalkozó egyesületekről. 1. [r.]

12 a lehetősége annak, hogy ők a társaság bonyolult üzletvitelébe olyan alapos betekintést nyerjenek, hogy a legfelsőbb vezetésért a felelősséget viselhessék. Szemben a nagyobb kölcsönös b. e.-kel, a kisebb kölcsönös biztosító alakulatok, jóllehet elvileg ugyancsak aláesnek a felügyeleti jogszabályoknak és az általuk kötött biztosítási szerződéseket is a szerződési törvény szabályai szerint kell megítélni, mégis nem a nagyobb kölcsönös b. e.-ekre szabott s — mint láttuk — a rtg-okhoz (főként a szervezet szempontjából) igazodó jogszabályok uralma alatt állanak, hanem mint olyan alakulatok, amelyek nem a nagy nyilvánossághoz fordulnak, hanem rendeltetésüknél fogva tárgyilag, területileg, vagy az érintett személyi kör tekintetében szűkebben elhatárolt működési körrel bírnak (v. ö. a törvény 5. §-át) — általában az általános magánjognak az egyesületi szabályai alá esnek. Ez a jogi helyzet megfelel hazai jogunk álláspontjának is anynyiban, amennyiben — mint éppen fentebb láttuk — a kölcsönös biztosításnak kisebb megjelenő formája nálunk is az 1923. évi reformot megelőző időben az egyesület volt. IV. 1. Kérdés, vájjon változtatott-e az egyesületeknek a biztosításhoz való viszonyát illetően fennálló s a fentiekben jelzett jogállapoton az 1923:VIII. tc.-ben megvalósított felügyeleti reform? Igaz-e nevezetesen, hogy e reform óta is foglalkozhatnak egyesületek biztosítási ügyletekkel. A kérdésre nézetem szerint igenlően kell válaszolni, minden kétséget kizáróan legalább is annyiban, amennyiben az idézett törvény életbelépésekor már működő egyesületekről van szó. Látszólag ellentmond ennek az álláspontnak a törvény 5. §-a, amely kimondja, hogy a cégbíróság a biztosító magánvállalatot csak a Felügyelő Hatóság előzetes engedélye alapján jegyezheti be a kereskedelmi cégjegyzékbe és hogy az engedélyt csak rtg. és kölcsönös b. t. mint szövetkezet részére lehet megadni. Prima facie az a benyomás tehát, mintha a kölcsönös biztosítás érvényesülő formájául — a Kt. idézett 223. §-ának szövegével egyébként összhangban — most már csak a szövetkezet állana rendelkezésre. Ez azonban csak látszat. A törvény idézett 5. §-ában azért nincs is és nem is lehet szó egyesületekről, minthogy e § csak azt a kérdést dönti el, hogy a cégbejegyzés szempontjából milyen biztosító alakulatoknak van szüksége engedélyre s így természetszerűleg az abban foglalt rendezés csupán azokra az alakulatokra vonatkozik, amelyek kereskedelmi vállalat formájában kívánnak működni. Ilyen pedig a