Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - A semlegesek tengeri hajózása háború idején

288 nosának jellegét* vette alapul. Franciaország 1915-ben szintén sza­kított a LD-val és a zászlót azontúl csak „prima facie" bizonyíték­nek tekintette. Semleges zászlót viselő hajó is lehetett ellenséges, ha bebizonyult, hogy a hajó jövedelmeit (hasznát) valójában ellenséges személyek élvezik és viszont, ellenséges zászlóval is semlegesnek tekintendő a hajó, ha hozama (haszna) semleges személyeké.** Né­metország 1917-ben szakított a LD-ban lefektetett elvvel, kimondva, hogy ellenségesnek tekintendő az olyan semleges lobogójú hajó is, amely egészben vagy nagyobb részben ellenséges tulajdonban áll.*** A jelen háborúból rendelkezésre álló adatok szerint úgy Anglia, mint Franciaország, ismét világháborús gyakorlatát látszik követni. A német zsákmányjogi kódex 6. cikke ismét a „zászlóelvet" fogadja el. Abban az esetben, ha a hajó jogtalanul viseli a zászlót, a német felfogás szerint a tulajdonos állampolgársága a döntő. A zászló vagy a tulajdonos jellegén kívül vannak olyan tény­körülmények is, amelyek fennforgása esetén az egyébként minden tekintetben semleges hajók az ellenségessel egyenlő elbánásban része­sülnek („quasi-inimicus"). Így pl. (LD. 46. pont, német zsákmány­jogi kódex 38. pont), ha a hajó: közvetlenül résztvesz a hadművele­tekben vagy azokat közvetlenül előmozdítja; ha fedélzetén lévő ellen­séges személy irányítja; ha az ellenséges hadvezetés vagy polgári közigazgatás szolgálatában áll (akár valamely különös célra, mint pl. szénszállítás a hadihajókra, vagy általában, pl. keretbérlet ese­tében) ; ha ellenséges csapatokat szállít az adott esetben vagy rend­szerint; ha aktíve vagy passzíve ellenáll a jogos átkutatásnak; ha ellenséges hadihajókkal kísérteti („convoy") magát,**** stb. A világ­háborúban a hadviselők vélelemmel ellenségesnek tekintették az olyan nemzetiségű kereskedelmi hajót, amelynek állama hajótér át­engedésére vonatkozó egyezményt kötött az ellenséggel, vagy ha * Valamely személy ellenséges vagy semleges jellegét angol felfogás, szerint (ez jut kifejezésre atTrading with the Enemy Act 1939-ben is) nem az állampolgárság, hanem a lakhely, mégpedig a „eommercial domieile" — tehát nem a „civil domieile" — dönti el. Társaságoknál vagylagosan a de jure vagy a de facto irányító személynek (személyeknek) a fentiek szerinti ellenséges vagy semleges jellege, vagy a társaság alapítási, bejegyzési vagy székhelyének jel­lege dönt. ** Francia felfogás szerint az ellenséges vagy semleges jelleg tekintetében az állampolgárság dönt. Társaságoknál a de facto vezetőség többségének állam­polgársága mérvadó. *** Természetes személynél — német felfogás szerint — az állampolgárság dönt. Jogi személyt ellenségesnek tekintik akkor is, ha székhelye az ellensége? terület, vagy ha tőkéjének többsége ellenséges alattvalóké, vagy ha üzletvitelét ellenséges alattvaló vezeti vagy ellenséges területről irányítják vagy ellenőrzik. **** jsfémet részről a jelen háborúban ellenségesként bánnak az olyan sem­leges hajókkal is>, amelyek nem önként, hanem (pl. dugáruellenőrzés céljából) kényszerből haladnak ellenséges kísérettel. Ezt a rendszabályt azzal indokolják hogy a kísérés önkéntes v. kényszerű jellegét a német dugáruellenőrzést vé^ző hajók, tengeralattjárók, repülőgépek saját veszélyeztetésük nélkül nem állapít­hatják meg s így kénytelenek az ellenblokád hatékonysága érdekében megkülön­böztetés nélkül fegyvert alkalmazni.

Next

/
Thumbnails
Contents