Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - A semlegesek tengeri hajózása háború idején

289 ezen állam (magán!) kereskedelmi flottájának túlnyomórésze az ellenség szolgálatában áll (német praxis). További szigorítás (francia praxis): ellenségként bírálandó el az olyan semleges hajó, amely az ellenségtől menlevelet fogadott el.* A hagyományosan Anglia által gyakorolt szabály („RuU of 1756.") szerint ellenségként minősül a semleges hajó, ha a háború idején az ellenség engedélyével olyan forgalmat bonyolít le, amely békében csak az illető ellenséges állam lobogóját viselő hajóknak van fenntartva (pl. parti hajózás, vagy az anyaország és közeli gyarmatai közötti forgalom lebonyolítása). Az áru jellegét az árutulajdonos jellege dönti el (LD. 58. pont). A jelen háborút illetően nincsen olyan adat, amely ezzel ellenkező felfogásról tanúskodnék, sőt pl. a német zsákmányjogi kódex 8. cikke kifejezetten erre az álláspontra helyezkedik. A „quasi-inimicusí'-szá vált hajó olyan rakománya, amely a hajó kapitányáé vagy tulajdonosáé, szintén ellenséges jellegűvé válik (német zsákmányjogi kódex 16. cikk). Ki tekintendő árutulajdonosnak t A nemzetközi szokásjog szerint (lényegében a világháborúban is érvényesült): a) ha a feladó semleges, a címzett pedig ellenséges, az áru akkor is ellenséges tulajdonban lévőnek tekintetik, ha a felek megállapodása vagy egyéb szabályozás szerint az áru a szállítás alatt a feladó tulajdonában marad; b) ha a feladó ellenséges és a címzett semleges, az áru mindaddig ellenségesnek vélelmeztetik, amíg be nem bizonyul, hogy valóban már semleges tulajdonba ment át. •— A jelen háborút illetően a hadviselők felfogásáról nincsen pozitív jogi adatunk. Az ellenséges hajón talált valamennyi áru az ellenkező bebizonyításáig ellenségesnek vélelmeztetik (LD. 59. pont). A LD-nak ez a szabálya a világháború alatt is érvényesült és minden valószínűség szerint (tekintve a tengeri hadi jog fejlődési irányát) ma is hatályos. Hl. Hadi dugáru. Hadi dugúru (ezentúl röviden: dugáru) alatt alakilag a hadviselők által, közzétett jegyzékben, szabad belátásuk szerint ilyennek nyilvánított dologi javakat értünk. Anyagilag: mindazon dologi javak, amelyek a) az ellenségnek vannak szánva; b) az ellenség felé vannak útban és c) alkalmasak arra, hogy az ellenség hadviselőképességét fenntartsák, illetve növeljék. A LD-ban lefektetett hagyományos megkülönböztetés szerint van „feltétlen" („absolut") és „feltételes" („relatív") dugáru.** Az egyik minden esetben dugárunak számít, a másik csak akkor, ha bebizonyult, hogy az illető cikk az ellenséges haderőnek vagy az ellen* A hadviselők ma is alkalmazzák. ** A LD. ezeken, kívül olyan, cikkeket is felsorol, amelyek semmikép sem n^váníthatók dugárunak. Ez a megkülönböztetés azonban már a világháború folyamán elveszítette gyakorlati jelentőségét. 19