Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - Az ú. n. valutakötelmek magánjoga

282 a pengő esetleges értékcsökkenésével szemben. De még ennél is meszszebb menve, a Kúria a valóságos dollárbankjegyekben elhelyezeti betét esetében is az elhelyezéskori, magasabb árfolyamon marasztalta a pénzintézetet, feltéve, hogy az effektív dollárban való visszafizetés kikötve nem volt. Egyes ilyen ítéleteiben a Kúria utal arra, hogy a pénzintézet bizonyíthatta volna, hogy a kézhez vett dollároknak a régi árfolyamon való értékesítése vagy értékálló elhelyezése nem sikerült. A Kúria a K. T. 326. §-ának rendelkezésén azzal az érveléssel teszi túl magát, hogy ez a jogszabály csak akkor nyerhet alkalmazást, „ha a gazdasági élet rendes menetében az idegen pénznemek szabad forgalmában .... a szokásos és előrelátható árfolyamingadozások mutatkoznak. Olyankor azonban, amikor egy bizonyos pénznem a gazdasági élet gyökeres változása folytán értékének jelentékeny részét elveszti, vagy, mint a dollár esetében történt, a külföldi állam törvényhozása csökkenti a pénz belső értekét, — a K. T. 326. §-ának rendelkezése nem alkalmazható". Ez az álláspont a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kirovó pénznem árfolyamának mintegy 40%-os csökkenése a K. T. 326. §-ának a hatályát már automatikusan felfüggeszti és a bíróságra hárul az a feladat, hogy az eset körülményeinek és a méltányossági szempontoknak a figyelembevételével állapítsa meg az irányadó árfolyamot. A Kúria hivatkozni szokott arra is, hogy a kölcsönvevő ugyanolyan minőségű, fajú és mennyiségű dolgot köteles visszaadni, amilyent átvett. Ezekután a dollárbetétek és más, dollárra szóló követelések ügyében hozott kúriai döntések egy másik csoportjáról fogok megemlékezni, előbb azonban néhány megjegyzést a felár kérdéséről általában kell előrebocsátanom. Ismeretes, hogy a Magyar Nemzeti Bank a valuták és devizák vételénél és eladásánál a hivatalos árfolyamon számított pengőellenérték bizonyos százalékában kifejezett felárat is számításba hoz. A í'elár, mint jogi fogalom, a 300/1936. M. E. számú rendelettel vonult be magánjogunkba. Ez a rendelet lényegileg azt mondja ki. hogy külföldről importált áru külföldi pénzértékben kirótt vételárának és járulékainak pengőben lerovása esetén az adós a hivatalos árfolyamon kiszámított pengőellenértéken felül a Magyar Nemzeti Bank által megállapított felárat is köteles megfizetni. A rendelet felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy ezt a szabályt az igazság ügyminiszterrel egyetértésben kiterjeszthesse más követelésekre is. kivéve mégis a pénz kölcsönzéséből vagy biztosítási ügyletből eredő, vagy értékpapíron alapuló, valamint a belföldiek közötti bármilyen' jogcímen alapuló követeléseket. Ezen az alapon a pénzügyminiszter a rendelet hatályát az 1600/1937. P. M. sz. rendelettel valóban ki is terjesztette bizonyos, külföldiekkel szemben fennálló tartozásokra, mint pl. a vállalkozási vagy megbízási szerződésen alapuló tartozásokra stb. A felhatalmazásban foglalt az a korlátozás, hogy g rendelet hatálva