Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - Az ú. n. valutakötelmek magánjoga

281 5.7176 pengőt eredményez dolláronkint. Hasonló alapon a Kúria az aranyi ontsterlinget 27.825 pengővel vette egyenlőnek. Az aranyzáradékok érvénye joggyakorlatunkban sohasem volt vitás és a Kúria V. 279/1935. számú ítéletében azt is kimondotta, hogy „az Északamerikai Egyesült Államok által alkotott jogszabály, amely az aranyzáradék érvényét megszüntette,.... a magyar magánjog területén külön kikötés nélkül alkalmazást nem nyerhet." Ha már az aranyzáradékoknál tartunk, meg kell emlékeznem arról, hogy kétféle aranyzáradékot szokás megkülönböztetni a szerint, hogy a kikötés a kötelem kirovó vagy lerovó pozíciójára vonatkozik-e. Az előbbi esetbon aranyértékkikötésről (Goldwertklauselj, az utóbbi esetben aranyérmekikötésről (Goldmünzklausel) van szó; ügyletértelmezés kérdése, hogy az aranyérmeidkötés magában foglalja-e az aranyértékkikötést is; rendszerint igen. Már említettem, hogy a valósággal aranyban vagy aranyérmében teljesítendő pénzkötelmekről a 410/1932. M. E. számú és az ezt hatályában meghoszszabbító kormányrendeletek tartalmaznak átmeneti válságjogi szabá ivókat. Kiegészítésül megemlítem, hogy a 2360/1935. M. E. számú rendelet 2. §-a értelmében a Magyar Nemzeti Bank engedélye nélkül tilos pénztartozást arany szolgáltatása által teljesíteni. Az aranyzáradékokra vonatkozó kitérés után térjünk vissza az átszámítás kérdéséhez. Ott hagytuk abba, hogy a Kúria igyekezett a hitelezőt a lejárat előtt bekövetkezett árfolyamcsökkenéssel járó károsodástól is megóvni, ami aranyzáradék fennforgása esetében nem ütközött jogi nehézségbe. A felek azonban csak ritkán alkalmaztak aranyzáradékot, a célt tehát más módon kellett elérni. A pénzintézetek elleni betétperekben ilyen módon fokozatosan kialakult az a bírói álláspont, hogy a pengőben elhelyezett, de dollárra, szóló takarékbetétet a pénzintézetek nem az esedékességkori árfolyamon, hanem a dollárnak a betét elhelyezésekor fennállott magasabb árfolyamán tartoznak visszafizetni. Kezdetben a Kúria a betételhelyezés körülményeinek tüzetes vizsgálata és a felek részéről tett kijelentések mérlegelése alapján jutott el arra az eredményre, hogy a betétnek dollárban való kifejezése a követelés értékállandóságának biztosítása végett, nem pedig azért történt, mert a felek a követelés .sorsát a dolláréhoz kívánták volna kötni. Bár a felek tévesen választották meg az értékmérőt, ez nem szolgálhat alapul arra, hogy a pénzintézet kisebb összeget fizessen vissza, mint amennyit kapott. Később azután fokozatosan kifejlődött az a ma már állandó gyakorlat, hogy — ha a betét elhelyezése, illetőleg a kölcsön folyósítása pengőben történt, de a felek a tartozást dollárban rótták ki, — az értékállandóság biztosítására irányuló megállapodást külön bizonyítani nem szükséges, mert e mellett vélelem szól, amelynek alapja az, hogy a közhit annakidején a dollárt tartotta a legalkalmasabb eszköznek a pengőben fennálló követelés értékállandóságának biztosítására. Másszóval a bíróság úgy tekinti a követelést, mintha valójában pengőben volna kiróva és a dollárkikötés csak a hitelezőt védi