Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - Az ú. n. valutakötelmek magánjoga

280 lejáratkori, hanem a tényleges fizetéskori árfolyam az irányadó. A kirovó külföldi pénznem árfolyama a konkrét ügyben a lejárat utan (a koronaiirfláeió idején) jelentékenyen emelkedett és a hitelezőre súlyos méltánytalanságot jelentett volna, ha az alacsonyabb lejárati, nem pedig a magasabb fizetéskori árfolyam nyer alkalmazást. A fizeléskori árfolyamot több későbbi kúriai döntés is alkalmazta, a dollár árfolyamcsökkenése után hozott döntéseiben azonban a Kúria ismét a lejárati árfolyamot kezdte alkalmazni, mert ez a hitelezőre kedvezőbb eredménnyel járt; hivatkozott a Kúria a tételes jogra és arra, hogy az adós saját késedelméből előnyhöz nem juthat. Találunk olyan döntést is, mely a keresetindításkori árfolyamot tekinti irányadónak. Abban az elméleti kérdésben, hogy a lejárati vagy pedig a fizetéskori árfolyam az irányadó-e, az irodalomban sok vita folyt. Ennek ismertetését e helyütt mellőzöm és csak annyit említek meg, hogy a klasszikus elvi álláspont szerint legalábbis a lejáratig, de esetleg egészen a tényleges fizetés időpontjáig a hitelező viseli a kirovó pénznem árfolyamcsökkenésének kockázatát. így plGrosschmid szerint ez a kockázat az adós késedelme alatt is a hitelező terhére esik (lásd a „Fejezetek" jubileumi kiadása II. kötetének 515—516. lapját). Ha a Kúria kitartott volna a mellett a felfogás mellett, hogy a kirovó pénznem árfolyamában beálló csökkenés veszélyét legalábbis a lejáratig a hitelező tartozik viselni, ez azt eredményezte volna, hogy mindazokban az esetekben, amelyekben a kirovó pénznemnek — tehát a gyakorlatban a dollárnak vagy az angol fontnak — az árfolyamcsökkenése még a követelés lejárata előtt következett be, a hitelezőnek az alacsonyabb árfolyammal kellett volna megelégednie. A Kúria ezt az eredményt nem tartotta méltányosnak és ezért az elmúlt években hozott döntéseiben olyan megoldást keresett, amely lehetővé teszi a lejárat előtti magasabb árfolyamhoz való visszanyúlást. Nem volt szükség különleges jogi konstrukciókra azokban az esetekben, amelyekben a felek a kötelein kirovó pozíciójában aranyzáradékot alkalmaztak, vagyis a tartozást aranydollárban, aranyl'ontban, stb. rótták ki, mert ilyenkor a felek a követelés keletkezésekor érvényben volt külföldi pénzegységben foglalt aranymennyiséghez kötötték a kötelem sorsát és így a pénzegység és az arany közötti viszony későbbi módosulása és az ezzel kapcsolatos árfolyamcsökkenés nem hat ki a kötelemre. Ehhezképest az adós a régi aranydollár, aranyfontsterling, illetőleg arany svájci frank pengőegyenértékét tartozik megfizetni. Minthogy a Magyar Nemzeti Bank árjegyzéseiben a mindenkori külföldi pénzegység árfolyamát jegyzi, a régi aranypénzegység és a pengő közötti értékviszonyt a bíróságnak más alapon kell megállapítania; ez az alap pedig pl. a dollár esetében az aranypeno-ö és a régi aranydollár aranytartalmának egymáshoz való viszonya,° amely