Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - Az ú. n. valutakötelmek magánjoga

279 intézettel szemben, másfelől pedig a kibocsátó intézeteket a záloglevelek, illetőleg kötvények birtokosainak összessége érdekében egy külön alappal szemben teljesítés hatályával nem bíró pengőletételre kötelezik. A Kúria abban a már ismertetett két ítéletében, amelyben a hitelezőt megillető kamatot méltányosságból mérsékelte, azt is megállapítja, hogy a hitelezőnek módjában állott volna a pengőben felajánlott fizetést jogfenntartás mellett átvenni. Nézetem szerint ez a megállapítás téves, mert ha az adós pengőt fizetésül kínál, azt lehet vagy visszautasítani, vagy teljesítésül elfogadni, de nem lehet jogfenntartással átvenni. A jogfenntartás egyértelmű a visszautasítással és így az adós ismét visszakövetelheti a pengőt. Ha ezt nem teszi, úgy a hitelező pengőfedezethez jut ugyan, de nem azért, mert ilyen fedezethez joga van, hanem azért, mert az adós a pengőt nála hagyta, noha azt visszavehette volna. Az effektivitási záradék tehát nem biztosítja a hitelező számára a pengőfedezethez való jogot. Röviden úgy foglalhatnék össze az effektivitási záradékkal ellátott valutakötelmek magánjogi szabályait, hogy a hitelező a más módon felajánlott fizetést visszautasíthatja, ellenben a kikötött külföldi pénznemben való fizetést abban az esetben is köteles elfogadni, ha érdekében állana pengőt kapni. A hitelező jogosult az effektivitásról lemondva pengőben való fizetést követelni, amit az adós nem tagadhat meg, kivéve, ha valósággal a kikötött devizában (valutában) teljesít; pengőt fedezet gyanánt átadni, illetőleg letétbehelyezni az adós általában nem köteles. Ha effektivitási kikötés nincs, vagy arról a hitelező lemondott, a hitelezőnek csak belföldi pénznemben való teljesítéshez van joga és a követelés kirovó pozíciójában szereplő külföldi pénzösszeget át kell számítani pengőre. Az átszámítás szabályait részben tételes jogunk, részben a bírói gyakorlat tartalmazza, de ezek a szabályok természetüknél fogva diszpozitív jellegűek és így a felek eltérő megállapodásának az érvényesülését általában nem zárják ki. A K. T. 326. §-a a lejárat napján jegyzett árfolyamot, a Váltótörvény 37. §-a pedig a budapesti értéktőzsdén a fizetési napot megelőzőleg utoljára jegyzett árfolyamot tekinti irányadónak. A bírói gyakorlat szerint a Váltótörvényben említett fizetési napon nem a tényleges fizetés napját, hanem a váltó lejáratának napját kell érteni és így a K. T. és a váltójog közötti összhang látszólagos hiánya áthidaltatott. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a devizakorlátozások bevezetése óta a külföldi pénznemek tőzsdei forgalma szünetel és a 4500/1931. M. E. számú rendelet 6. §-a értelmében mindenütt, ahol jogszabály vagy jogügylet szerint a budapesti tőzsde deviza- és valutajegyzései volnának irányadók, a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árjegyzéseit kell érteni. Az imént említett tételes jogszabályokkal szemben a Kúria a polgári jogi határozatok tárába 764. szám alatt felvett elvi jelentőségű határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem a