Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - Az ú. n. valutakötelmek magánjoga

275 nél csak a kirovás történt külföldi pénznemben, de amelyet belföldi pénznemben kell teljesíteni. Figyelemmel arra, hogy effektivitási kikötés esetén az átszámítás bonyolult kérdése — legalábbis addig, amíg a hitelező ehhez a kikötéshez ragaszkodik — nem merül fel, elsősorban az ilyen valutakötelmekkel fogok foglalkozni. Mikor forog fenn effektivitási záradék? A K. T. 326. §-a szerint — amely a bírói gyakorlat értelmében az általános magánjog Hatálya alá eső valutakötelmekre is irányadó — akkor, ha a fizetés „természetben", „valóságban4', vagy ezekhez hasonló kifejezésekkel bizonyos pénznemben kiköttetett. Hasonlóan rendelkezik a Váltótörvény 37. §-a, amely a csekkjogban is irányadó. Szükséges tehát a határozott kikötés, ami azonban — a váltótól és a csekktől eltekintve — távolról sem jelenti azt, hogy írásbeliségre, vagy valamilyen ünnepélyes formára volna szükség.* Pénztartozás szóbeli ügylet alapján is keletkezhetik és nem volna belső jogosultsága annak, hogy a viszonylag alárendelt kérdést, a teljesítés módját szabályozó kikötéshez több alakiságot kívánjon meg a jog, mint magához a tartozás keletkezéséhez. Ezt tartja Grosschmid is. A mondottakat alátámasztja a bírói gyakorlat. Nevezetesen a Kúria a világháború utáni gyakorlatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha a teljesítés helye ügyletnél vagy jogszabálynál fogva külföldre esik, ez — tekintet nélkül a tényleges fizetés helyére — ugyanazzal a joghatállyal jár, mintha effektivitási záradék állana fenn, sőt az inflációs időkben gyakran marasztalta az adóst a kirovó külföldi pénznemben történő fizetésben akkor is, ha az effektivitás még így, közvetve sem volt kikötve. Mi a jogkövetkezménye annak, hogy effektivitási záradék áll fenn? Pozitív irányban az, hogy a hitelező az adóstól a kikötött külföldi pénzérték törvényes fizetőeszközeiben követelheti a teljesítést és a hitelező kívánságára az ítéleti marasztalásnak is valósággal külföldi pénznemben történő teljesítésre kell irányulnia. A végrehajtás is ilyen értelemben rendelendő el és a végrehajtás elsősorban arra irányul, hogy az adós birtokában megtalálhatók-e a megfelelő valuták. Csak, ha nem találhatók meg, foganatosíttatik a végrehajtás a pengőellenértékre nézve. Közbevetőleg megjegyzem, hogy vannak jogrendszerek, amelyek kizárólag belföldi pénznemben való marasztalásra nyújtanak módot. Megemlítem azt is, hogy a dolog természeténél fogva mindenkor az illető külföldi állam pénzjoga, vagyis a pénzrendszerre vonatkozó közjogi szabályai alapján kell eldönteni azt a kérdést, hogy melyek a kikötött külföldi pénzérték törvényes fizetőeszközei. Hangsúlyozom, hogy az adósnak effektivitási záradék hiányában is jogában áll a kikötött külföldi pénznemben teljesíteni; a hitelező annak elfogadása elől nem zárkózhatik el. Csupán a hitelező * Lásd dr. Löw Lóránt „A lerovó pénzérték „kifejezett" kikötése" című cikkét a Kereskedelmi Jog 1935 májusi számában.