Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A biztosítással foglalkozó egyesületekről. 1. [r.]

8 vén, hogy ilyen esetben az egyesület csupán az ö vállalatára korlátozottan lesz kereskedő.3 3. Alkalmazva ezt az elvet az egyesületek biztosítási tevékenységére, a felügyeleti jogunk újjáalkotása (1923) előtti jogállapotot akként jellemezhetjük, hogy a különböző társadalmi egyesületek nem voltak elzárva attól, hogy alapszabályaikban egyesületi célként biztosításszerü tevékenységet (is) vegyenek fel, feltéve, hogy ezzel nem nyerészkedni kívántak, vagyis a biztosítási tevékenységet a kölcsönösség elve értelmében kívánták folytatni. Tudvalevő ugyanis, hogy — szemben a díjbiztosítással foglalkozó vállalatokkal, amelyeknek érvényesülő formája abban az időben is a részvénytársaság volt -— a kölcsönös biztosítási alakulatoknak éppen az a jellemzője, hogy azok tagjai a biztosítási ügyletek kötése útján nem törekednek nyereségre, hanem kizárólag azt a célt kívánják szolgálni, amire maga a biztosítás is szolgál: a biztonság nyújtását. Minthogy pedig hazai jogunknak az 1922.-XI. tc. 7. és 8. §-ában. nemkülönben az 1938:VII. tc. 1. §-ában kifejezésre jutó álláspontja szerint az egyesületnek, mint magáncélokat követő személyegyesülésnek (testületnek) nem a megalákulásálwz, hanem csupán működéséhez kívántatik meg az alapszabályoknak az illetékes hatóság által végbemenő láttamozása,4 azért a kölcsönösség elvének alapján biztosítási tevékenységet folytató egyesületek kormányhatósági engedély nélkül is megalakulhattak. 4. Nem változtat az 1923. évet megelőző jogállapotot jellemző ezen az elvi megállapításon sem az a körülmény, hogy miként ma, úgy abban az időben is nem az egyesület volt a kölcsönös biztosítás kizárólagos érvényesülő formája, sem pedig az a tény, hogy régebbi bírói gyakorlatunkban — könnyen érthető okokból -— benne élt az a tendencia, hogy a biztosítással foglalkozó különböző egyesületeket (mint a kiházasítási, temetkezési, nyugdíj biztosító és hasonló más 3 L. jogunknak eme álláspontjára vonatkozóan már Nagy Ferenc tanítását: Kereskedelmi jog 8. kiadás. L k. 73. lap és Kunos Ödön: Kereskedelmi és váltójog 3. kiadás, I. k. 67. 1., ahol hivatkozás történik az iparnovella 4. §-ára is, amely minden jogi személynek megengedi az ipar gyakorlását, ha üzletvezetőt alkalmaz. 4 Helyesen hangsúlyozza a Kúria P. IV. 3559/1934. sz. határozatában, hogy az egyesület perképes abban az esetben is, ha jóváhagyott alapszabályai nincsenek, mert ehhez elégséges, hogy több természetes személy elhatározásából megállapított szervezettel, megengedett célra az egyesület megalakult legyen és külön képviselője legyen. Csak látszólag mond ellent a szövegben jelzett tételünknek a 77.000/1922. sz. belügyminiszteri rendelet, amely szerint „bármely néven nevezendő egyesületi tevékenységet csakis láttamozott alapszabályok alapján lehet kifejteni".