Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A biztosítással foglalkozó egyesületekről. 1. [r.]

9 egyesületek), kereskedelmi vállalatoknak, nevezetesen szövetkezeteknek minősítse s ezzel legalább a Kt. amúgy is nagyon hézagos normatív feltételeinek megtartására kényszerítse őket. a) Hogy az utóbbin kezdjük, számos kúriai határozatot ismerünk a századforduló tájáról, amelyek a szóbanlevő egyesületeket biztosítási alapnak kimutatására és a kereskedelmi cégjegyzékbe való bejegyzésre kötelezték.5 Sőt van belügyminiszteri rendelet is (18.075/1901.), amely a szóbanlevő egyesületekre vonatkozással kimondotta, hogy azoknak az alapszabályait a Kt. rendelkezéseinek megfelelően kell szerkeszteni és a cégjegyzékbe való bejegyzés végett a cégbíróságnak be kell mutatni. Mindezt azért, mert a szóbanlevő egyesületek „igen alkalmasak nyerészkedés űzésére", s a tagok befizetései ezeknél az egyesületeknél nagymértékben vannak kitéve a „kárbaveszésnek". b) Ami pedig a fentebb első helyen említett vonatkozást illeti, az bizonyos, hogy a kölcsönös biztosítást folytatni szándékozó érdekeltek e végett nem csupán az egyesületi formát választhatták, hanem oly társulási alakzatot is, amelyben a kölcsönösség jellemző vonása megvan ugyan, de amely szintén felhasználható egyéb célokra is, nevezetesen: a szövetkezeti formát. Tudvalevő, hogy a Kt. 223. §-ában a kölcsönös biztosító társaságokat a szövetkezetek közé sorolja, azok egyik fajaként jelölvén meg azokat. Ez annyiban nem is helyteleníthető, hogy — miként már Nagy Ferenc megállapította (i. m. I, 477. lap) — a szövetkezet fogalma úgy, amiként az a Kt.-ben meg van határozva, nagybanegészben talál a kölcsönös biztosító alakulatokra is és hogy a biztosítás szóbanlevő rendszerét vállalatszerűén folytató alakulatok nálunk valóban szövetkezeti formában működtek és működnek jelenleg is. Csak helytelen lenne a Kt. idézett §-ából azt a következtetést levonni, hogy a kölcsönösségen nyugvó biztosítás érvényesülő formáját kizárólag a szövetkezetekre kívánta korlátozni. Ellenkezően: miként láttuk, a nem vállalatszerű, tehát kisebb kölcsönös biztosításszerű tevékenység folytatásáról az egyesületeket sem kívánta távoltartani.6 5 L. e határozatokat Téiy: Hiteltörvények gyűjteménye II. köt. első fele .140. és köv. lap. 6 Nincs összhangban tehát a fennálló joggal a fentebb már idézett 18.075. sz. belügyminiszteri rendeletnek az az általánosságban tett megállapítása, amely szerint az egyesület tagjainak előre meghatározott járulékok mellett a kölcsönössép- elvének alapul vételével való biztosítása a Kt. 223. §-úhoz képest