Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A biztosítással foglalkozó egyesületekről. 1. [r.]

7 Másrészt — mint jeleztem volt — a felvetett kérdést csupán a biztosítási üzlet szempontjából vizsgálva, nem terjeszkedem ki tüzetesen arra az általánosabb jelentőségű kérdésre, amely pedig a kérdés általános hátterét szolgáltatja, nevezetesen, hogy az egyesületek, mint magánjogi személyek, hazai jogunk szerint általában foglalkozhatnak-e kereskedéssel s lehetnek-e ez alapon kereskedők. Minthogy azonban a bennünket foglalkoztató szűkebb kérdés szempontjából az imént érintett általánosabb kérdésnek is jelentősége van, annyiban, amennyiben a biztosításra vonatkozó speciális törvényes rendelkezésekből más kifejezetten ki nem tűnik, szükségesnek vélem a következő elvi megállapítások lerögzítését. 2. Azzal, hogy tételes jogunk a Kt.-ben és a kft.-ről megalkotott 1930:V. tc.-ben kimerítően határozta meg azokat az alakzatokat, amelyekben többen közös cég alatt kereskedelmi tevékenységet folytathatnak, nyilvánvalóan azt a gondolatot kívánja kifejezésre juttatni, hogy a par excellence kereskedelmi vállalkozás érvényesülő formáit a taxatíve felsorolt (tulajdonképpeni) kereskedelmi társaságokban látja, s ehhez képest nem tartja jogilag megengedhetőnek azt, hogy e formák helyett az egyesületi formát lehessen választani. A rációja ennek nyilvánvalóan az, hogy az ellenkező állapot a kereskedelmi jog garanciális rendelkezéseinek megkerülésére vezethetne. Kapcsolatban van ez azzal, hogy a magánjogi egyesületek körében az egyesületi tartozásokért kizárólag maga az egyesület felelős. Már pedig a kereskedelmi jog azokban az esetekben, amelyekben valamely kereskedelmi társaság tagjainak a felelőssége csupán korlátolt, avagy éppen ki van zárva, különleges garanciákat állapít meg arra vonatkozólag, hogy a társasági vagyont e hitelezők elől ne lehessen elvonni. Ám ebből még nem következik az, hogy az egyesületek kereskedéssel (és iparűzéssel) egyáltalában nem foglalkozhatnának. Az érintett elvi szempontból csak az folyik, hogy az egyesület kizárólagosan, vagyis a maga egészében nem folytathat kereskedelmi tevékenységet, vagyis olyan értelemben, hogy egyedüli célja haszon (nyereség) szerzése legyen az ő tagjai számára. Annak azonban nincs akadálya, hogy az egyesület valamely ideális (kulturális) vagy általában altruisztikus célnak megvalósítása érdekében kereskedelmi tevékenységet folytathasson, mégpedig abban az esetben is, ha ez az egyesületi tagok anyagi jólétének előmozdításával is jár együtt; természetes lé-