Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A biztosítással foglalkozó egyesületekről. 1. [r.]

ti fekvő és a közelmúlt tapasztalatai alapján annyira ismeretes is, hogy ennek tüzetesebb taglalását ezúttal mellőzhetem. Az érintett körülmény magyarázza meg végül azt is, hogy a törvénynek megfelelő engedély birtokában biztosítási tevékenységet folytató vállalatok (részvénytársaságok, szövetkezetek), a szóbanlevő egyesületek működését nemcsak abból a szempontból kifogásolják, hogy ezek a „biztosítás őskorára emlékeztető primitív formák között" űzvén a biztosítást,1 veszélyeztetik a közérdeket, kellő anyagi erő hiányában nagyobb terjedelmű károk esetében nem lévén képesek hivatásuknak megfelelni, — hanem azok működését minden további nélkül „illegális'"-nak minősítik s a velük szemben alkalmazandó hatósági eljárást egyedül abban vélik megállapíthatni, hogy azokat a belügyminiszternek fel kellene oszlatnia. III. Az első kérdés tehát, amely a szóbanlevő egyesületekkel kapcsolatban felmerül, az, vájjon az egyesületi forma olyan-e, amelyben fennálló jogszabályaink értelmében biztosítási üzletet folytatni lehet, vagy pedig a helyzet az, hogy biztosítási ügyletekkel rendszeresen nálunk csupán részvénytársaságok és szövetkezetek (mint kölcsönös biztosító társaságok) foglalkozhatnak. E kérdést az alábbiakban csupán a fennálló jog és ennek körében is csupán a biztosítási üzlet szempontjából teszem vizsgálat tárgyává. Ehhez képest 1. nem tekintek egyrészt arra a biztosításpolitikai szempontra, hogy — amennyiben fennálló jogunk alapján arra az eredményre jutunk, hogy biztosítási ügyletekkel jelenleg egyesületek is foglalkozhatnak — ez az állapot helyes-e s különösen összhangban van-e azzal a ténnyel, hogy rendkívül komoly okok, nevezetesen annak a megfontolása, hogy a már fennálló részvénytársaságok és szövetkezetek nemcsak hogy képesek kielégíteni az ország biztosítási szükségletét, de, sőt még ma is bizonyos aránytalanság mutatkozik egyfelől az ország felvevőképessége, másfelől a biztosító vállalatok száma között, kormányainkat évek hosszú sora óta (1924 óta) arra indították, hogy élve az 1923:VIII. tc.-ben kapott felhatalmazással, ú. n. koncesszió-zárlatot rendeljenek el újabb belföldi biztosító vállalatok létesítése és külföldi biztosító vállalatoknak az ország területén való újabb letelepedése tekintetében.2 1 A Biztosító Intézetek Országos Szövetségének 1930. évi működéséről szóló jelentés 7. lap. 2 Az 1936. évi december hó 31. napján kelt 7550/1936. M. E. sz. rendelet tudvalevően az engedélyek kiadását az 1939. év végéig függesztette fel.