Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A biztosítással foglalkozó egyesületekről. 1. [r.]

5 A biztosítással foglalkozó egyesületekről. I. Közrendészeti biztosítási jogunk annak ellenére is, hogy az 1923:VIII. tc.-ben és az ezzel kapcsolatban kiadott nagyszámú kormányrendeletben a Kt. szabályozásától több vonatkozásban elvi eltérést feltüntető rendszeres szabályozásban részesült, korántsem mondható sem teljesnek, sem olyannak, amely mentes lenne minden kétségtől és homályosságtól. Azoknak a problémáknak egyike, melyek újabb felügyeleti jogrendszerünknek immár több mint másfél évtizedes hatályban léte után is tisztázásra szorulnak, s amelyek tekintetében nem csupán de lege ferenda, hanem de lege lata is megoszlanak a vélemények, a biztosítással foglalkozó egyesületeknek az ügye. Ennek a kérdésnek a tisztázásához óhajtanak az alábbi fejtegetések hozzájárulni egynéhány alapvető szempont kidomborításával. II. Tény az, hogy míg a biztosító magánvállalatok állami felügyeletét rendező jogszabályok megalkotásának idejében inkább csak szórványosan fordult elő, addig ma már egyre fokozódó számban találkozunk az ország különböző vidékein egyesületi alakban működő (helyi jellegű) biztosító alakulatokkal, amelyek a lakosság különböző rétegei között, de főképpen a mezőgazdasági lakosság körében kölcsönösségi alapon kötnek biztosítást. Tény az is, hogy ezek az egyesületek, ha talán rendelkeznek is az általános egyesületi igazgatási jog szabályai által megkívánt olyan alapszabályokkal, amelyeket az arra hivatott kormányhatóság (belügyminiszter) láttamozott, többnyire nem rendelkeznek olyan engedéllyel, amelyet az arra egyedül illetékes Felügyelő Hatóságtól (F. H.) biztosítási tevékenység folytatása végett kaptak volna. Ez az állapot részben annak a következménye, hogy a szóbanlevő egyesületekről — legalább is működésüknek a biztosítást érintő vonatkozásait illetően — sem a belügyminiszternek, mint az egyesületek általános főfelügyeleti hatóságának, sem a biztosító magánvállalatok állami felügyelőhatóságának nem állanak tüzetesebb adatok rendelkezésére s így a hatóságnak eddig módja sem volt a biztosítási tevékenység engedélyezése vagy megtagadása- tárgyában érdemleges állást foglalni és az egyesületek ebbeli tevékenységét ellenőrzésnek alávetni. Hogy ez a helyzet nem kielégítő és hogy nem csekély mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a szóbanlevő egyesületek körében biztosítást kereső közönséget nem egyszer súlyos csalódás érte, — kézen-