Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 3. szám - A mezőgazdasági ipar termékeinek elnevezése a versenyjog szempontjából

156 tétében semmi jelentősége sem lehetne az emberi szempontnak. így lehetséges, hogy egyes vidékeken a munkáselem minősége kiváló és egyes mezőgazdasági iparcikkek előállítása azért hoz létre a gyakorlati élet szempontjából megkülönböztetett értékítéletben részesített minőséget, mert a munkáselem különösen megbízható és rátermett. Elvileg tehát ezt az árucsoportot sem lehet kirekeszteni a mezőgazdasági iparoknak abból a köréből, amelyen belül a származási helyre utaló elnevezésnek jelentősége van és amely körben a származási helyre utaló elnevezés jogi oltalmat érdemel. Mindamellett nem a mezőgazdasági iparcikkeknek ez a csoportja az, amelynek keretében a származási hely jogi védelme különösebben aktuális lehet. Erre nézve a következőkre kell felhívnom a figyelmet: Az újabb törekvések, mint láttuk, elvileg arra irányulnak a jogtudományban, hogy a helyre utaló elnevezést a származási hely értelmében kelljen tekinteni nemcsak olyankor, amikor az áru minőségére a talaj összetételének és az éghajlat jellegének döntő jelentősége van, hanem ezenkívül egyéb esetekben is. Mint láttuk, elsősorban azokra az árukra irányul a figyelem ebből a szempontból, amely áruk előállítása tekintetében a személyi ügyességnek és a hagyományos eljárási módoknak lényeges a befolyásuk. Mindezeknél a követeléseknél messzebb megy azonban az az újabb irányzat, amely általában azt hangoztatja, hogy a származási hely védelmét biztosítani kell minden olyan esetben, amikor a közönség jelentőséget tulajdonít annak, hogy valamely árunak helyi vonatkozásai köztudomásúak és az áru elnevezésében a helyre utalás ennek a köztudomásnak a gazdasági értékét juttatja kifejezésre. Az áruknak ebben a csoportjában tehát már nem az áru valóságos tulajdonságai, nem is a munkások képességei, hanem a vevőközönség felfogása az, ami olyan realitásnak számít, amelyre tekintve indokoltnak kell tekinteni a származási hely jogi védelmét, vagyis azt, hogy az ilyen helyneveket ne lehessen a forgalomban árunév gyanánt, vagyis minőségjelzőként (Gattungsbezeichnung) használni, vagyis olyan árukra is alkalmazni, amelyeknek az illető helyhez semmiféle vonatkozásuk nincsen. Ami mármost ennek a legújabb törekvésnek a mezőgazdasági iparokhoz való viszonyát illeti, ebben a tekintetben a következő a helyzet: A mezőgazdasági iparokat illetően, mint láttuk, lehet jelentősége az értékelés szempontjából a helyi vonatkozásnak annyiban, amennyiben a nyersanyagként feldolgozott mezőgazdasági termék minősége függ a talaj összetételétől és az éghajlat sajátosságaitól. Lehet jelentősége, legalább is elvileg, annak a szempontnak is, hogy bizonyos mezőgazdasági ipar termékeit a vevőközönség azért értékeli nagyobbra, ha egy bizonyos területen állították elő, mert az előállító munkásokat különösebben ügyesnek, tapasztaltnak tartják. Ezek a helyi vonatkozások azonban nagyban és egészben eléggé alárendelt szerepet játszanak a mezőgazdasági iparok termékeit illetően, legalább is annyiban, amennyiben úgynevezett absztrakt tömegáruról van szó, mint pl. a tiszta szesz stb. Ellenben a közönség értékítéletei