Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 3. szám - A mezőgazdasági ipar termékeinek elnevezése a versenyjog szempontjából

157 szempontjából gyakrabban lehet jelentősége a helyi vonatkozásnak, amennyiben ez a mezőgazdasági iparcikk elnevezésében jut kifejezésre. Amennyiben ilyen helyi vonatkozásokról van szó, a jogi védelem megszerzésének előfeltétele csak az lehet, hogy bizonyítva legyen a helyi vonatkozás közismertsége az illető árura vonatkozóan, vagyis az, hogy a közönség az árut mint az illető vidékről származót ismeri és természetesen ilyen helyi vonatkozásra való tekintettel keresi is. Ha ellenben a közönség felfogásában a helyi vonatkozásnak nincs meg a szoros értelemben vett helyi jelentése, hanem az illető áru elnevezésében a helyi vonatkozást a közönség csak úgy tekinti, mint minőségjelzőt, mint fajlagos megjelölést, akkor természetesen a származási hely jogi védelméről szó nem lehetne. Ehhez képest a mezőgazdasági iparok szempontjából is indokoltnak lehet tekinteni azt az álláspontot, amely legújabban a helyi vonatkozást az áru minőségétől és az előállító munkásokra való személyi tekintetektől is függetleníti és1 csak azt kívánja meg a származási helyre vonatkozó jogi védelem megadásának előfeltételeként, hogy a közönség előtt az áru helyi vonatkozása közismert legyen. A mezőgazdasági iparok szempontjából tehát szintén helyesnek kell tekinteni a szóbanlevő új irányzatot a származási hely védelmének kiterjesztésére vonatkozóan. Ennek a törekvésnek sikere természetesen csak akkor lehet, ha elvi alapját helyesnek lehet elfogadni. Erre nézve röviden a következőkre utalok: Első tekintetre úgy tűnhet, mintha a közönség köztudomása az áru és a helyi vonatkozás összefüggésére nézve ellentétben állna azzal a részünkről kifejtett elméleti kiindulóponttal, amely szerint a modern gazdasági életben az áruk mintegy megszemélyesülnek és saját gazdasági mozgásukat fejtik ki, ami a gazdasági verseny területére vonatkozóan azt jelenti, hogy a gazdasági versenyben nem az egyes emberek, nem a személyek kelnek egymással versenyre, hanem maguk az áruk azok, amelyek a saját hasznos tulajdonságaikkal versenyeznek. Ez felel meg a modern versenyjogok álláspontjának, amely szerint a gazdasági versenyt nem szabad a jóerkölcsbe ütköző módon folytatni, tehát nem szabad a verseny fegyveréül olyasmit használni, ami ellenkezik a valósággal. Dologra, árukra vonatkozóan ugyanis az erkölcs követelménye nem lehet más, mint a ténybeli valóság követelménye, tehát az, hogy a dolgok, az áruk úgy jelentkezzenek, amilyenek a valóságban, ne pedig hamis színben szerepeljenek a nyilvánosság előtt. A gazdasági verseny tulajdonképpen az áruk versenye lévén, csak olyan árut illet előny a versenyben, amely különb, mint a többi. Messze vezetne ennek a tételnek minden vonatkozását megvilágítani ebben a korlátozott keretben, a lényeg azonban a gazdasági versenyt illetően az, amit most röviden vázoltunk. Ehhez csak azt kívánjuk — félreértés elkerülése végett — hozzátenni, hogy a kifejtettekhez képest mindaz, ami a gazdasági versenyben nem szorosan az árura vonatkozik, hanem személyi jellegű, nem lehet olyan, hogy az áruk egymásközti versenyét befolyásolja, hanem csak arra