Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 2. szám - Ifj. dr. Szladits Károly: Az angol jogi Trust-intézmény

133 egyfelől az angol jogi trust, másfelöl a hazai jogunkban is ismert fidttciárvus jogátruházás között áll fenn. Az utóbbi ugyanis tisztán kötelmi viszonyt létesít az átruházó és a bizalmi személy között és így már kiindulásában tér el attól a gondolattól, amelyen az angol trust intézménye felépül. Ami pedig a trustnek a kontinentális jogrendszerekhez való viszonyát illeti, Szerzőnk végkonklúziója szerint az a körülmény, hogy a kontinentális jogok — s így hazai jogunk is — nem ismerik a formai (névleges) és a valóságos (materiális, gazdasági) tulajdonjogot, hanem csupán a jog által védelemben részesített teljes jogi uralmat valamely vagyontárgy felett, vagyis éppen a tulajdonjogot, e jogok szerkezetében általában megnehezíti az angol trust-intczményének átültetését. Csak annyi áll hazai jogunk szempontjából is, hogy van több intézményünk, amelyek a trust egyes alkalmazási módját valósítják meg. Ilyenek: a kötvénybirtokosok közös képviseletére megválasztott gondnok (60.300/1922. I. M. sz. rendelet) ; a kényszeregyességi eljárás telekkönyvi gondviselője, akinek jogköre abban áll, hogy „a hitelezőket jogosító és kötelező hatállyal a jelzálogjog tekintetében meghatározott rendelkezéseket tehet és a jelzálogjog alapításánál, érvényesítésénél és törlésénél a hitelezők helyett eljárhat (1410/1926. M. E. sz. rendelet 80. $.) ; a biztosítéki jelzálogjog tekintetében a mindenkori hitelező képviselője (1927 : XXXV. tc. 79. §.) és a hitelt folyósító pénzcsoport érdekeinek védelmére rendelhető megbízott (zálogtartó, trustee) gabonajelzálogjoggal biztosított kölcsön esetében (1930: XXII. tc. 17. §. 2. bekezdés). Szerzőnk, aki „Az angol jog forrásai" című korábbi munkájával is tanúbizonyságát szolgáltatta nemcsak az angol jog iránt való különleges érdeklődésének, de dogmatikai elmélyedésre beállított készségének és képességének is s akit immár hazai jogászaink körében az angol-amerikai magánjog hivatott specialistájának tekinthetünk, eléggé fel nem becsülhető szolgálatot tett hazai jogéletünknek azzal, hogy közvetlen, sőt müvének számos helyén egyenesen lebilincselő formájú fejtegetéseivel hazai jogéletünk figyelmét újból reáirányította egy olyan jogrendszerre, amely idegenszerűsége folytán idáig jórészt ismeretlen jogászközönségünk előtt annak: ellenére is, hogy — Grosschmid megállapítása szerint — főként jogműveltségi vonatkozásban — több van benne Verbőczyből, mint mibennünk. Túry Sándor Kornél Hoff György: Szabadalmi jog. Pécs, 1939. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda kiadása. 422 oldal. — A magyar szabadalomjogi irodalomnak komoly gazdagodását jelenti Hoff György impozáns kötete, amely nemcsak az élő jogot, hanem a szabadalomjog egész problematikáját és továbbfejlesztésének kérdését is felöleli. A könyv öt részre oszlik. A bevezető rész a szabadalomjog fejlődését vetíti elénk, igen alapos forrástanulmányok segítségével. Különösen érdekes szerzőnek az a felismerése, hogy a francia forradalom, amidőn a szabadalomjogot egyik kezével mint üldözendő „privilégiumot" eltörölte, másik kezével alig másfél év után — a feltalálónak a találmány feletti tulajdonjogát „a legszentebb tulajdonjognak" nyilvánítja. Hoff György a francia forradalomnak ebből az ellentmondásssal terhes gesztusából eszmél rá a szabadalomjog erkölcsi alapjára és egyben jogi terméssetére. Az erkölcsi alap a szerzői jog; a jogi természet pedig lényegében nem más, mint a tulajdonjog, a közgazdaságilag indokolt korlátozásokkal. Igen értékes fejtegetésekre