Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 2. szám - Az olasz rendkívüli adók az abesszíniai háború óta és azok extrafiskális céljai. 1. r.

130 Az 1935 szeptemberi törvénynek a haszonrészesedés korlátozására vonatkozó rendelkezései nem sokáig maradtak hatályban. Egy 1936 október elején5 megjelent törvény a haszonrészesedések korlátozása helyett — a még ma is hatályban lévő — progresszív osztalékadót vezette be. Az adó minden fajtájú oly társaságot, üzemet és intézményt terhel, amely ipari vagy kereskedelmi tevékenységet folytat. Az adó alapját az ily társaságok, üzemek és intézmények által fizetett osztalékok, juttatások és általában mindenfajta nyereségrészesedések képezik. Az adó alól mentesek voltak azok a nyereségrészesedések, amelyek az alaptökének és a tartalékoknak 6%-át meg nem haladták. Egy későbbi rendelettörvény6 a 6%os hányadot 8%-ra emelte fel. Az újabb és jelenleg is hatályban lévő rendelkezések szerint az adómentes részesedóseket meghaladó részesedések után az alábbi fokozatos adókulcs szerint kell az osztalékadót megfizetni. A kifizetett nyereségrészesedésnek az Az adókulcs: alaptőkéhez és a tartalékokhoz való százalékos aránya 5 % 8 %-on túl 9 %-ig 10 % 9 %-on túl 10 %-ig 25 % 10 %-on túl 12 %-ig 35 % 12 %-on túl 14 %-ig 60 % 14 %-on túl Kedvezmények illetik meg az adóalanyt, ha az adókivetést megelőző három évben a kifizetett haszonrészesedések átlaga a '8%-ot meghaladta. Minthogy az adó a haszonrészesedéseket kifizető társaságot, ill. intézményt terheli, az adót a kifizetéskor, vagyis a forrásnál kell levonni és a pénzügyi hatóságnak beszolgáltatni. A törvény az adóhatóságok feladatává tette annak megállapítását, hogy az alaptőkén és a tartalékokon mit kell érteni. E célból az adóalany igen bonyolult vallomást volt köteles benyújtani. Később ez az intézkedés oda módosult, hogy az alaptőke és a tartalékok megállapításánál az adóhatóság az évi mérleget veszi alapul. Tartaléknak csak a tényleges és a mérleg passzív oldalán szereplő tartalék számít. Rejtett tartalékokat a százalékos arány megállapításánál nem szabad számításba venni. Az adót csak a tényleg kifizetésre kerülő haszonrészesedés után kell fizetni; a tiszta haszonnak a törvényes tartalékokba utalt részei nem esnek az adó alá. Viszont az osztalékadó tárgyát képezi a haszonrészesedés fejében eszközölt mindenfajta teljesítés, még a természetben való teljesítés is. A haszonrészesedésként vagy osztalékként felosztott tartalék szintén adóköteles. A rendkívüli osztalékadón kívül az 1935. évben bevezetett 10%-os adó továbbra is hatályban maradt, az adóköteles ipari és kereskedelmi társaságnak tehát a rendkívüli osztalékadó levonása után a bemutatóra szóló értékpapírok után tényleg kifizetésre kerülő nyereségrészesedésből, illetve osztalékból 10%-os adót továbbra is levonásba kell hoznia és az államkincstárnak beszolgáltatnia. A bemutatóra szóló értékpapírok után kifizetett nyereségrészesedések, ill. osztalékok után tehát kétféle rendkívüli adót kell fizetni: a progresszív rendkívüli osztalékadót és a 10%-os adót. (Folytatjuk.) Dr. Cottely István 3 1936 október 5-én kelt 1744. sz. kir. rendelettörvény. « 1937 október 19-én kelt 1729. sz. kir. rendelettörvény. (Ugyanez a törvény a részvénytársaságok rendkívüli vagyonadójáról is.)